Peter Porker képregényei

Conan kegyetlen kardja (spoilermentes értékelés)

2018. november 09. - Peter Porker

Sziasztok!

El szeretnék mesélni nektek egy történetet egy nagyon jól sikerült vásárlásról. Történt ugyanis, hogy kupon napok lévén Libriben jártam, és a képregényes stóchoz érkezvén két Fumaxos köteten akadt meg a szemem. Mindkettő be volt már harangozva, de nem rendeltem elő egy olyan fogadalom miatt, amit gyűjtőként nehéz betartani, mármint hogy nem kezdek új sorozatok, vagy a konkrétan gyűjtött sorozatokhoz nem kapcsolódó történetek megvásárlásába. Ezt utóbb már nem sikerült betartani, mert ahogy megláttam a Conan kötetet, nem tudtam ott hagyni, annyira pofás, szóval csippant a vonalkód a kasszánál és egy újabb kötettel lettem gazdagabb (a pénztárcám meg vékonyabb egy pár ezressel).

Nehéz fába vágtam a fejszémet ezzel, hogy erről a kötetről akarok írni. A jóról értékelést mit lehet írni? Azt, hogy minden ízében király kötet, mind a sztorikban, mind a megjelenésében. De ennyiben nem fog kifulladni az írásom, mindenképpen meg akarom hozni a kedvét azoknak, akik eddig gondolni sem mertek a kötet megvásárlására.

Conannel kapcsolatban csak csekély előéletem volt. A Schwarzenegger főszereplésével készült 1982-es filmet is nem oly régen láttam, amikor egy unalmas estén, vérgőzre szomjazva poroltam le a DVD-t. A filmnek volt egy hangulata, kicsit komolyabban vette magát a kelleténél, nyilván az idő vasfoga sem tett neki túl jót, de egyszer megnézhető darabról van szó, kötelezőnek nem mondanám (lehet mások máshogy látják). Egy ízig-vérig fantasy akciófilm gumikígyóval, felfújt izmokkal és pózolással.

Gyerek koromból emlékszem egy rövid, két évadot megélt sorozatra Conan, a kalandor címmel, amit gyerekként éveztem, most a képregény elolvasása után ismét megnéztem az első részt. Amellett, hogy egy-egy színész kínosan pojáca, mellette a főszereplő elég hitelesen játszik, és a sorozat hangulata is a képregényt idézi mind humorában, mind cselekményében. Lehet, hogy majd újra fogom nézni.

Maga a karakter Robert E. Howard író (1906-1936) fantasyhőse, barbár, a mágia, a boszorkányság esküdt ellensége, akinek a kardja kegyetlen, a cerkája meg mindig hegyes :D Howard számos novellát írt a barbár főszereplésével, amik mind a fantasy műfajába tartoztak, egybefüggő történetet viszont nem alkotnak. Ezek a novellák az alapjai a képregénykötetben megjelent történeteknek.

A kötetet íróként Roy Thomas jegyzi, aki a Marvel és a DC égisze alatt is számtalan történetet írt. Jelen kötet egy elég hosszú olvasmány volt nekem. Nem feltétlenül a szöveg mennyisége, hanem épp a rajzok milyensége okán is. Habár a kötet fekete fehér, egyes történetek rajzolói olyan munkát végeztek, hogy beleveszik az ember az egyes panelekbe. Conant a legtöbb rajzoló ugyanolyannak képzelte el, a megjelenítései között számottevő különbség nem észlelhető, a nőalakok, vagy épp a tájak között viszont annál inkább. Van, hogy egész oldalas képen mutat be egy-egy tájat, dzsungelben romos templomot, ami aztán lélegzetelállító. A mellékszereplők kidolgozottsága elég hullámzó, a nőalakok, akik a történetekben a központi alakokat jelentik, nagyon szépen vannak ábrázolva. Olyan rajzolók működtek közre, mint Barry Windsor-Smith, Jim Starlin, Al Milgrom, John Buscema, Pablo Marcos, csakhogy a nekem legjobban tetsző történetek rajzolóit emeljem ki.

A történetek nagyon szórakoztatóak, Conan alakját egyáltalán nem így képzeltem el. Egy jó humorú, kedves, a nőket védelmező, és nem annyira udvarias alak ő, aki hol zsoldos, hol törzsfőnök, hol kalóz, vagy éppen egy hadsereg főparancsnoka. A lényeg, hogy Conan dolgába valahogy mindig valami hiba csúszik, általában egy nő, akit meg lehet védeni, majd lehet vinni :D A kötet humora finom, kecses, mint egy Conan féle barbár :D Példa erre, hogy amikor Conan hoppon marad egy királynőnél, nem sokat törődik vele, gyors felkap két macát, és már viszi is őket vigasztalódni :D A képet is azért választottam, mert jól szemlélteti, milyen poénok vannak benne. A Vörös Szonjás történet szerintem amúgy is a legjobb.

Nagyon szerethető könyv lett ismét a Fumax Kiadó jóvoltából a polcom dísze, amit elolvasni nagyon jó élmény volt, teljesen más hangvételű, mint amihez a Marvel szuperhősképregényeire hangolódott olvasó (speciel én) hozzászokott. Vegyétek meg és olvassátok, mert hatalmas (remélem hamarosan kapunk második kötetet is).

A képen a képregényből kifényképezett panel általam (telefonnal) kiszínezett változata látható.

Conan kegyetlen kardja: kiadta a Fumax 2018-ban, 336 oldalon (keménytáblás).

A bejegyzés trackback címe:

https://peterporkerkepregenyei.blog.hu/api/trackback/id/tr6114358487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.