Sziasztok!

Egy kicsit rég volt már, hogy jelentkeztem a blogon, közben azért a Relic Hunter facebook oldalán keddenként rendszeresen jelennek meg agymenéseim. Viszont, hogy ezt a platformot se hanyagoljuk el, hoztam nektek mára egy magyar képregényt: a Slusszkulcs Klán végleges verzióját, melynek szerzője Hegedűs Márton. A bemutató spoilereket tartalmaz.

Nem tudom, hogy velem van-e a baj (nem, természetesen nem velem van a baj), de már egyáltalán nem tudnak megmozgatni az ilyen posztapokaliptikus témájú, eredetinek szánt, de közben kliséhalom képregények. Tényleg egy lerágott csont, és ha nem tud egy képregény viszonylag tűrhető rajzokkal bemutatott kipusztult/lepukkant világnál többet nyújtani, az probléma. A mai jobbnál jobb képregényekkel teli piacon egy újabb Mad Max klón már kevés lehet. Egyébként a képregény letölthető volt a szerző oldaláról, ingyenesen, szóval kérdezhetnétek, mi a francért panaszkodom. Az időm miatt. :D

A képregény viszonylag jól megrajzolt. A karakterek felismerhetőek, tudjátok, ez sokaknál nem annyira alap. :D A környezet viszont kifejezetten tetszett. Lepukkant csárdák, kiskocsmák, bisztrók, óriáskoponya fején berendezett farm, buszpihenők. Szerintem ezek voltak a leginkább élvezhető részletei a képregénynek (pedig voltak benne meztelen nők is).

A karakterek totál semmilyenek, kivéve talán a zenész Lomot, akinek a személyisége annyiban merült ki, hogy egy iszákos, megbízhatatlan, béna fráter. És a képregény kb. 80%-ig azt se tudtam, ki kivel van, vagy hogy egyáltalán merre akar haladni ez az egész történet. Igazából sehova sem nagyon.

Hogy a világ miért lett olyan, amilyen, vagy hogy kb. mikor járhatunk az időben, nem derül ki. Olajvárosban járunk, kb. a közel jövőre saccolnám az idejét. Minden az olaj körül forog, gondolom elhasználtuk a Föld készleteit. Felépített történet híján kb. ennyit gondolok erről. Igazából a képregényben az emberek élik az életüket, az egészben egy akciójelenet van, ahol történik is valami. A slusszkulcs klán tagjai a gonoszok, akik a saját járműveikkel összeépíttették magukat, így feladva a kétlábú életet, négy kerékre váltva. Ezt még ötletesnek is tartom. Valamiért ezek a szerencsétlenek elrabolnak két embert (az olajrakományért mentek eredetileg), akiket a főhősök (vagy ilyesfélék) kiszabadíthatnak, és eltehetik a klán összes tagját láb alól (egy tömegbalesetben egy kamion az összes klántagot agyon nyomja). Igazán rettentő népség. Inkább hülyék bandája. Ha a rakományt viszik csak, az embereket nem, valószínűleg a „hősök” el se mentek volna a rejtekhelyükre (amit tök könnyen megtalálnak, mert az öreg benzinkutas már járt ott véletlenül). Szóval ez 185 oldal fő eseménye. Egy szakadt kamionos és egy benzinkutas kisgyerek megmentése. Ez okozná a katarzist.

Ja és amire nem tudtam rájönni, hogy a két milliomos, akik üzletelnek a zsernyákokkal, mi a francot kerestek az egészben. Ja róluk nem is meséltem. Hát felbukkan valami gyémánt szállítmány, vagy mi, és vannak piszkos zsaruk is, meg két tolószékes milliomos üzletember, akiket pont meglát a hazafelé tartó Lomo, ezért meg akarják ölni. Holott fingja se volt róla, hogy egyáltalán mit látott. Szegény.

Igazából a párbeszédeket több helyen kínosnak, jellegtelennek, és felesleges szócséplésnek tartottam. 185 oldal a képregény, és végig unatkoztam az egészet.

Kinek ajánlanám? Aki még nem unja a céltalan fel-alá kocsikázást. Nyilván vannak ennek a stílusnak is rajongói, viszont a kevés akció miatt szerintem ők is csalódni fognak. Szeretem a mad-maxezést, de maximum hangulat-teremtésnek, kicsi emberkedésnek, két igazi történés közötti átvezetésnek.

A képen néhány rajz látható a képregényből. Ugye, annyira nem néz ez ki rosszul? Kár a többiért.

Sziasztok!