Sziasztok Kedves Olvasók!

Anno lemaradtam a 300 című képregény első kiadásáról. 2019-ben viszont a Szukits Kiadó tett róla, hogy ne maradjon senki Spártaiak nélkül, aki vágyik rájuk. Most - egy akciónak hála - nekem is sikerült beszereznem az ismét lassan beszerezhetetlenné váló gyönyörű képregényt.

Ahogyan a könyvesboltban kezembe került ez a gyönyörű album, elgondolkodtam, hogy tényleg szükségem van-e erre. Annyi jót hallottam róla, és a filmet láttam, sajnos a szemem előtt lepergett a Miller képregényből készült Sin City film, amit előbb láttam, mint hogy a képregényt olvastam volna, és igazán nem tett hozzá a képregény az élményhez. Erőt vettem magamon, belelapoztam. Mondom ez is látszólag úgy néz ki, mint a film anno. Kell-e ez nekem. Hát kell. Elolvastam, és még mindig kell. Alapművé vált nálam.

A 300 képregényfilm anno minden jót kivett a képregényből, látszatra legalábbis. A kamerabeállítások, a karakterek mondatai teljes egészében visszaköszöntek, viszont adott hozzá sok sallangot, a játékidőt növelve. És erre most jöttem rá, ahogy a képregényt elolvastam. Az a helyzet, hogy a film csak rontott az egész hangulatán, az élményen, és most már megkövetem a képregényfilm-ellenzőket.

Hogy miről beszélek? Mik voltak a filmben (teljesen feleslegesen), amik a képregényben nem voltak fellelhetők... Sorolok párat. Egyrészt hiányzik belőle az az idióta szerelmi szál, ahogy a spártai királynő siránkozik az ura után. A spártai királynő tökös volt. Ő nem sírt. Annyit mondott urának, hogy vagy a pajzzsal a kezében, vagy a pajzsán jöjjön haza. Ennyi. Kész is a karakter. Nem is volt rá szükség. Ugyanis nem róla szól ez a dolog, hanem a háromszázak hősiességéről. És ami még feltűnt, hogy hiányzik, az a görög politika. A filmben dögunalomnak találtam, hogy politizáltak, meg szavazgattak, meg okoskodtak. Teljesen érthetetlen, hogy az ilyen szuper alapanyagból hogy jutott eszébe a készítőknek, hogy "ide jó lenne egy negyed óra politika, az kell a népnek".

Hogy a képregényről is szó essék, ha már az lenne a fő mondandó. Egy rendkívül akciódús, érzelemmentes, taktikus csatát mutat be nekünk, óriások nélkül (nem hiányoztak, halhatatlanok azért vannak benne, akik rövid úton meghalnak). Azért libabőrözik az ember tőle, mert ezek a csávók nem gondoltak saját magukra, egyedül a becsület számított nekik, és a tisztességes helytállás a harcban. No meg persze a hazájuk és a demokrácia. Hiába ajánl Xerxész földet, piát, nőket, egyéb földi javakat, ezeket az embereket a harcra nevelték, és küldetésük itt ér véget, a Thermopülai-szorosban, a többszörös túlerőben lévő perzsa sereggel való összecsapásban.

A történet amellett, hogy végig feszült hangulatban telik (annak ellenére, hogy tudod, mi a vége a történetnek), néhol old egy kis humorral, hogy aztán egy vérfoltos oldalon, levágott fejekkel sokkoljon ismét.

A képregényt Frank Miller írta és rajzolta. Elég élethű képet mutatnak a rajzok, és erre a festett színezés (Lynn Varley) is rátesz egy lapáttal. A borítón látható vérfröccsök több helyen visszatérnek, amik olyan érzetet adnak, mintha az arcodba robbanna az egész, mintha ott lennél a csata helyszínén, vérfoltos palástban, egy szál ágyékkötőben, lándzsával és pajzzsal a kezedben. 

Mindenkinek ajánlom a képregényt, ez egy igazi mestermű. A Szukits Kiadó szerintem legszebb képregénye, legalábbis azon sok közül, amiket én láttam tőlük. Nagy alapú, jó minőségű vastag papírra nyomtatott album, minden perc élmény, amíg a kezedben foghatod.

Sziasztok!