Sziasztok!

Mai alapanyagom az olasz Dragonero képregény. Eddig a sorozatból 2 kötet jelent meg itthon, és közeleg a harmadik kötet megjelenése is. Üde színfolt ez a magyar képregénypiacon a sok szuperhős mellett, nem kell tőle sokat várni, és nem okoz csalódást. Összességében kellemes, bár rövid olvasmány annak ellenére, hogy közel 200 oldalas egy kötet.

Fantasy ez a javából, a megszokott szereplőkkel. Amiben talán új a sztori, hogy emberi főhősünk megmártogatta a kardja pengéjét egy sárkányban, így ő is kapcsolatba került a sárkány vérével, ezért ő maga és a kardja is részesült a varázslatos lény erejéből. Innentől kezdve garantált, hogy mindig valamiféle kalandba keveredik, amelyben természetesen társai is elkísérik, egy ork, akit testvérének tekint, egy elf csajszi, egy technokrata tudós maca és az első részben még szerelemre is talál.

A képregényt kellemes kézbe venni, igazán jól sikerült a magyar kiadás. A borítóképek színesek, a képregény maga fekete-fehér. A történet vér egyszerű, kicsit ilyen fantasy küldetésre menős, kardozós téma, ahol a főhősök szétgyepálnak minden ellenséges emberi és nem annyira emberi lényt is. A párbeszédek humorosak, könnyű ráhangolódni a képregény világára. Kicsit azonban zavart, hogy a karakterek sablonokba illeszkednek, lényegében ebben nem mutat nekünk újat (az ork a primitív erő, az elf kecses és gyors stb.). Kicsit jobb lett volna, ha elszakadtak volna ezektől, és saját személyiséget kaptak volna a karakterek, így kicsit olyan, mintha egy RPG szerepjátékban lennénk.

A rajzok nekem tetszettek, különösen a közeli karakterrajzok, nagyon el vannak találva, a távoli rajzok a karakterekről kicsit elnagyoltak, de nem zavaró egyáltalán. A második kötet második történetében a rajzok minősége különösen megragadják az ember szemét, ott a tájképek is gyönyörűek.

Magyarországon kiadta a Goobo Kiadó. A képen a képregények borítói láthatók.