Sziasztok!

Jason Aaron és Esad Ribic Thor képregénye szerintem a legjobb Marvel képregény. Lehet velem vitatkozni, mindenkinek más a kedvence. De szerintem abban nincs vita, hogy tényleg egy nagyon jó történetről van szó, kiváló rajzokkal. Az isten-hóhér történetének monumentalitásával szerintem semmi sem vetekedhet.

És ide lyukadunk ki, hogy mégis volt-e szükség második részre egyáltalán? Mit tett hozzá az egész történethez, a Thor mitológiához? Véleményem szerint meglettem volna nélküle, de azért nem olyan rettenetes a helyzet, mint ahogy elsőre tűnne.

A képregény számomra legjobban elkapott mondanivalója, hogy vigyáznunk kellene a Földünkre, Föld Anyára. A képregény szerint egyesek a profitért bármit megtennének, akár ultra szennyező anyagokkal lepnének el teljes városokat, hogy kisajátítsák azokat, vagy felolvasztanák a jeget is a sarkvidékeken, csak hogy drágábban tudják adni az ivóvizet. Nos, hogy mi ebben a ráció? Gondolom semmi, de azért van benne valami elgondolkodtató.

Én személy szerint szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és csak addig folyatom a csapból a vizet, amíg tényleg szükségem van rá. Emellett a villanykapcsolókat is tudom, hogy mire jók, szóval együtt érzek a képregény alkotóival ebben a kérdésben.

 De hogy essen szó a konkrét képregénybeli történésekről is. A borítón látható sötét elf rosszfiú története a saját népének kiirtásának tervével indul, ami egy politikai hullámvasút végén egy hatalmasnak szánt, de olyannyira röhejes fordulattal végződik. Lényegében tökre hidegen hagyott a dolog, mert több helyen dögunalomba fordult ez a politikai csatározás az istenek között.

A második történetben egy alkoholista sárkány kerül a főszerepbe, ami viszont nagyon cuki volt, és sok helyen megmosolyogtatott. Végül pedig a Roxxon olajvállalat és gonosz vezére kerül szembe az asgardi istenekkel, környezetszennyező tevékenysége miatt. Miközben néhány ezer év múlva a mindenek atyja, Thor, az unokái segítségével küzd meg a Földet felfalni készülő Galactussal. Itt legalább volt nyoma annak a monumentalitásnak, mint amit az első kötetben tapasztalhattunk.

A képregény rajzai néhol pazarak, néhol elég értelmezhetetlenek. Összességében ez is egy nagyon szépen megrajzolt cucc, viszont néhol zavaróan eltér a rajzolók stílusa és a rajzok kivitelezése. Nálam a Cápali fejű sárkány hogy is mondjam, minimum viccesnek tűnt, ha nem röhejesnek. Egyébként meg több helyen olyan rajzokkal találkozhatunk, ahol a karakter elveszik a háttérben, vagy a homokviharban. :D Sok az alibizés.

Természetesen a képregénynek van folytatása, vagyis egy rakás már megjelent történet, ami kapcsolódik hozzá. Így kicsit hiányérzetem támad, mert nem nagyon hiszek benne, hogy a magyar kiadója (Fumax) azokkal törődni fog, és szép sorban kiadja majd. Valószínűleg így, hogy nincs igazán befejezve a történet, nehezen értelmezhető ez a kötet nekem. Pedig a női Thor is erre épül, vagy összekapcsolódik valamilyen szinten ezzel. Nekem tetszene a dolog. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Jason Aaron nem rossz író, de az első kötet tökéletessége és monumentalitása mellett utóbbi már eltörpült.

Sziasztok!

Sziasztok!

A Holdkelte Stúdió tavaly itthon elkezdte kiadogatni az amerikai IDW kiadó-féle képregényeket, amik közül már sokat elhoztam nektek. Voltak ugye a Teknőcök itt, és Dreddről is esett már pár szó. Ma ennek a sorozatnak a 4. és 5. kötetét hoztam el nektek.

Ezek a Dreddek másmilyenek, mint amit az eredeti 2000AD-féle Dreddektől megszokhattunk. Összességében sok helyen nagyon szépek a rajzok, sok helyen verik a eredetieket. Néhol pedig olyan rajzfilmeseknek tűnnek, hogy kicsit kiábrándító.

A kötetek rövid kis történetekkel operálnak, amik látszólag nem függnek össze egymással. A kis szösszenetek nagyon frappánsak szerintem. Az egyikben egy retrovírus visszarepíti Mega-1-et 2101-ből 1947-be, egy igazi noirba. A rajzai zseniálisak, és a csattanója is szájbaver a végén. :D

Egy testcserés támadásnak is tanúi lehetünk, aminek később nagy jelentősége van. Az 5. kötet vége pedig egy cliffhangerrel ér véget. Emellett egy börtönből való szökési kísérletet is nyomon követhetünk, ami szerintem egy nagyon jól megírt kis szösszenet.

 A fenti fantasztikumokon felül azonban nekem a 4-5. kötetek csalódást okoztak. Lehet csak bennem van a baj, de elmondom, miért, hátha más is így érez.

A negyedik kötetben pontot tesznek egy, az első kötet óta futó szálra (Tarjay bíró története). Aminek őszintén szólva már unalmas lett a kimenetele. Mert amíg a kis történetek frappánsak, addig Halál bíró huszonkilencedik eljövetele már nem mondható szerintem annak. És őszintén mondva nem értem, ha ilyen jó minisztorikat tudtak írni, ezt hogyan sikerült összehozni.

A 2000AD legjobb Dredd történetei szerintem a Halál bírósak. Rémisztő alakok, fekete humor, és a Necropolisban Ezquerra festményei, vagy a Dark Justice művésze, Greg Staples munkái szerintem méltó hordozói a történeteknek. Halál bíró rémisztő, könyörtelen hulla, aki számára minden élet bűn. A brancsa pedig gyerekekre vadászott. Ennyi elég is róluk.

Az IDW kiadónál máshogy képzelték el a Halál brigádot. Itt ugyanis a megszokott Mortis, Tűz, Félelem bírókon felül Iszap, a vakondfejű Körzet, az Álomhozó, és egyéb szemétládák is átjönnek a világunkba. Ez így túl sok. Ezekből 4-5 is elég, nemhogy 13. És egyik sem egy nagy vaszisztdasz, olyan sokat meg sem tudunk róluk.

Cal bíró is helyet kap a sztoriban, és sok más már ismert alak, akik szerintem méltatlan szerepet kapnak. Anderson mindig a Halál legyőzésének kulcsfigurája. Itt finoman mondhatni sem az, viszont meglepő a fordulat, ami őt illeti.

Természetesen várom a következő kötetet, de remélem véget ér ez az ismétlés, és újra visszatérünk a kis, rövid, frappáns, megdöbbentő sztorikhoz. Az az igazi erőssége ennek a sornak.

Sziasztok!

Sziasztok!

A Pentagon 2010-ben Conplan 8888-11 fedőnéven egy dokumentumot dolgozott ki, ami az esetleges zombitámadás elleni védelmi stratégiát tartalmazta. De nehogy azt gondoljátok, hogy ez csak egy céltalan tréfa lett volna. A védelmi minisztérium fő célja az volt ezzel, hogy a védelmi tervek készítőit újfajta gondolkodásra ösztökélje, felkészítve őket váratlan fenyegetésekre, amihez egy fiktív ellenfelet, a zombikat emelte be. Így nem bélyegzett meg más népeket, például a pirézeket, akikről tudjuk, hogy nagyon haragos népség.

A Conplan különböző zombi fajtákat vonultatott fel. A terv összesen 8 féle zombival operál, amik közül vannak biológiai fegyverrel készített zombik, vagy olyanok, amiket fekete mágia hívott életre, de itt vannak a csirke zombik is, amiket valós történet ihletett. Ezt a történetet viszont inkább nem írnám itt le, mert állatbarát lévén túl brutálisnak találtam, viszont mindenki előtt ott a lehetőség, hogy rákeressen, gugli a barátotok.

Amit ma hoztam nektek, azzal a Conplan 8888-11 nem számolt. Mai alanyunk a Zombie Tramp, akit szép szóval lefordítva utcalánynak nevezhetnénk, de egy marha nagy rifke. Vagy prosti.

A történet rendkívül nagyívű, a rajzok pedig a készítő (író, rajzoló, kihúzó, mindenes, portás, takarító) Dan Mendoza egy-egy perverz nedves álmát jelenítik meg az olvasónak.

Címszereplőnk egy nagyon jól futó hölgy, lényegében Hollywood majd’ minden sztárja mellett megfordult már. Amellett, hogy díjkiosztókra, gálákra, estélyekre kísérgeti ügyfeleit, másféle módon is a rendelkezésükre áll. Ő Janey Belle egyébként, ha bárkit is érdekelne, és George futtatja. Ez utóbbi meg senkit nem érdekelt, abban biztos vagyok.

Na szóval történik egy rejtélyes szökés a börtönből, amikor a rabszállítóban elszabadul a pokol, ugyanis egy kellemesen dekoltált hölgyről lepattan a rabruha, ezzel a sofőrön eluralkodik minden, ami miatt árokba hajt, majd felzabálják a zombik.

Eközben Strici Joe lányait is elrabolják és zombieleséggé avanzsálnak. Szegénykék, pedig csak a munkájukat akarták végezni. Strici Joe sem ússza meg, ő golyót kap a fejébe.

A főgonosz a sheriff egyébként, fia pedig egy alagsorba zárt zombi, akinek minél jobb falatokat akar biztosítani szegény gyászoló édesapja. Így kerül Janey horogra. Ugyanis amikor George-ot bekasztlizzák, a sheriff egy kéréstől teszi függővé a szabadon bocsátását: adja át neki a legjobb portékáját, azaz Janeyt egy éjszakára. Mert ez így szokott működni a való életben is.

Janey belemegy a dologba, volt már ennél rosszabb kuncsaftja is, de arra nem számít, hogy a sheriff fel akarja zabáltatni a fiacskájával. Sajnos nem menekül a lány, megharapja az élőhalott, azonban esete nem egyedüli a környéken.

A szökött rab Xula, aki egy vudu boszorkány, és azzal üti el az idejét, hogy embereket hoz vissza a sírból, és amikor Janeyt meglátja, egyből beleszeret a lány szépségébe, és visszaadja neki értelmét. Innentől kezdve a két nő sorsát a bosszú fogja össze.

Janey és Xula tizedelést hajt végre a korrupt sheriff hadseregében, és amikor Janey-ről leszakadna egy-egy darab, megtanulja szépen pótolni azokat más emberek testrészeivel. Természetesen a gonosz sheriffnek annyi is lesz, de olyan vérgőzfürdő közepette, hogy nehéz körülírni.

Mi a francot olvastam én?

"A gózai Dakuul vagyok, a Kuthaal küldött. Tájékoztatlak benneteket, hogy az inváziónk a küszöbön áll. Nem kívánunk ártani nektek. Ha meghajoltok akaratom előtt, elkerülhető az összecsapás. Határozottan javaslom ezt a cselekvési irányt."

(részlet a képregényből, írta: Robert Kirkman, ford. jómagam)

Sziasztok Kedves Olvasók!

A jelenleg is futó Kirkman sorozat, az Oblivion Song következő kötetét hoztam el ma nektek. Sajnos azt kell, hogy mondjam, erősen ajánlom a képregényt minden scifi rajongónak, és a most következő néhány soros bemutatómból remélem ki is derül, miért is mondom ezt.

Az előző kötet úgy ért véget, hogy Nathan az Oblivionban ragadt. Ez tudjátok egy párhuzamos Föld, ahol nagyon eltér az élet a miénktől.

A mostani történet 3 évvel játszódik ez után. Ugyanis Nathan ennyi ideig rabja az Oblivionnak. Közben persze történnek furcsa dolgok.

Hiába keresik Nathant, ő már összehaverkodott néhány a korábbi részekből csak arctalan emberekként ismert gózaiakkal. Időközben Dakuul, a kegyetlen főgonosz (aki a képen látható) szövögeti tervét a mi Földünk elfoglalására. Ugyanis Obliviont egy gombaspóra-szerű tünemény, a gózaiak által csak "növekedésnek" nevezett növény emészti fel, ami az idegen fajnak nem annyira fekszik.

Nathan a másik világban azon dolgozna, hogy megállítsa a növekedést, viszont nem volt elég gyors. Az arctalanok megfejtik fegyverei működését, és segítségükkel a mi világunkba jönnek inváziózni kicsit.

Nathan elhagyja arctalan barátait, hogy Dakuullal nézzen szembe a csatamezőn. Előtte elbúcsúzik szeretteitől, ugyanis elég kétélű fegyvert választ a fekete csuhás ellen.

Párbajra hívja a hadseregek előtt Dakuult, ugyanis ez a gózaiaknál bevett szokás a harc elkerülésére. Dakuul kineveti Nathant. Öröme viszont addig tart, amíg Nathan gózaiul szólal meg. Ugyanis már az Oblivion vadonjában ő is lélekben azzá vált. Így ismeri a harcmodorukat.

Nathan egy zseniális teleportálós fénykardpárbajban legyőzi Dakuult, aki viszont megszegi a párbaj szabályait... elindul a Föld inváziója. Párizs, Hongkong, majd Los Angeles következik, ugyanis elnyeli őket az Oblivion. Vagyis egy részüket. Folytatása következik.

A képregény továbbra is fantasztikus. Kirkman korunk szerintem legjobb képregény-írója, így majdnem biztos a siker. A rajzokért továbbra is De Felici felel, és szerintem elég a képre nézni, mennyire vagány az ábrázolásmódja. Nathan és Dakuul párbaja végig hidegrázósan néz ki.

Máris kellene a folytatás. Kérem! Akarom!

Sziasztok!

2015-ben a 2000AD magazinban jelent meg a címben szereplő történet először 12 részben. A Dark Justice a magazinon felül megszerezhető fantasztikus album formájában, kemény borítóval, irtó szexis megjelenésben. Ezt hoztam el nektek ma.

A képregény megjelenése szerintem tökéletes. A Rebellion ismét egy olyan kötetet engedett ki a kezei közül, ami bármelyik kiadónak a dicsőségére válna. Eredetileg nem egy hosszú történetről van szó, viszont rengeteg bónusz tartalmat kapott, borítókat, terveket, forgatókönyvet.

A képregény képei pazarok. A rajzokért Greg Staples felel, aki azt hiszem eltöltött némi időt a rajzok elkészítésével. Úgy 5 percre saccolom. :D A kedvenc panelem az albumban teljes oldalas képpé nagyított Anderson bíró. Hihetetlen realisztikus, szerintem gyönyörű rajz. De ez a minőség jellemző a képregény nagy részére. Ha lehet olyat mondani, hogy egy megtestesült Halál lehet realisztikus. Néhol pedig eléggé "Ezquerrásra" lett véve a figura, amit fogjunk fel tisztelgésnek a nagy mester előtt.

Halál bíró és brancsa nekem a kedvenc Dredd főellenségeim. Mindig előkerülnek valamilyen formában, hogy aztán jól meg legyenek szívatva. Korábban a Necropolisban, vagy a Batman/Dredd kötetben lehetett velük találkozni, már ami a blogos bemutatóimat érinti.

A mostani történet nekem teljesen az Alient hozta. Adott egy kolonizcióra tervezett űrhajó, amivel most nem egy felderítőcsapat, hanem a gazdagok hagyják el a pusztuló bolygónkat, egy új hazát keresve. Az űrhajón van mindenféle, csak a multimilliárdos közönség által megfizethető szórakozási lehetőség, így sportstadion, egy tengerpart, és igazi luxus dolgok tömkelege.

 Szóval elindulnak útjukra a gazdagok és szépek, hogy itt hagyják ezt a haldokló sárgolyót. Viszont a számításokba, mint ahogy az lenni szokott, ezúttal is hiba csúszik.

A Földön fura jelenségek, gyilkosságok szaporodnak el, amik mind egy emberhez lesznek végül köthetők. Ugyanis egy úriember elég megszállítottan kezd viselkedni. Természetesen nem a szentlélek, hanem a Halál bíró nővéreiként ismert rusnyaságok szállják meg szegényt, hogy ismét hidat emeljenek a két világ között. A pszi bírók hamar rájönnek, hogy Halál és barátai visszaverekszik magukat a mi világunkba, hiába voltak már párszor elnáspángolva.

Mit is kell tudni Halál bíróról? Ő egy olyan világ szülötte, ahol maga az élet a leghatalmasabb bűn, és itt nálunk  rengeteg a bűnöző, akik likvidálásra szorulnak. Ezúttal is vele tart Mortis (a hétszünyű koponyányimonyók), Tűz bíró, és Félelem (a szárnyas fejű Judge Fear), csak hogy teljes legyen a gárda.

Miután a kolonizációs hajón elkövetik az első emberölést, majd a másodikat és a harmadikat is (lol) egy hullanedvekkel teli medencében fürödve emberi testét levetkőzve a mindig mosolygó Halál lép elő, hogy igazságot szolgáltasson (és csapdát állítson Dreddnek).

Amire a Dredd és Anderson bíró vezette mentőcsapat eléri a luxushajót, már csak hullahegyeket találnak. És itt kezdődik a móka csak igazán. A másik dimenzióbéli bírók ugyanis felrobbantják Dreddék mentőhajóját, így a mentőcsapat összezárva találja magát ezekkel a szörnyekkel, távol mindentől. De aki már olvasott Dreddet, az tudja, hogy valahogy mindig kikecmereg a csávából.

A bírák bujkálása és a túlélők keresése olyan - néhány eltéréssel -, mintha a Nostromo fedélzetén utaznának, és habár nem tudjuk hányadik, de az utasok közt helyet foglalt a Halál. A kihalt űrhajóbéli jelenetekkel az alkotók nagyon elkapták a hangulatot, a hullahegyek, egy gyerek megkínzása, majd a bírák darabokra szaggatása ijesztő űrhorrorba fordítja az egészet, aminek a vége természetesen a győzelem, és Halál bíróék az űrben lebegve találják magukat.

Ez kemény volt.

Sziasztok!

Sziasztok!

A múlt héten frissen ropogósan elolvastam a Spawn 21. és eddig legjobb kötetét. Viszont az előfizetői csomagban ott lapult még az Ivadék Átka 2. is. Egy igazán elborult gore-horror kötet is.

Az Ivadék Átka válogatáskötetek történetei valamilyen módon kapcsolódnak Spawn univerzumához, mondhatni kitágítják a fősodor által bemutatott világot. Sok helyen ismerős arcok tűnnek fel, hogy aztán végleg (?) eltűnjenek a színről.

Az első kötet nagyon tetszett. Főleg az Armageddon után játszódó alternatív történet, az új Spawnnal, és Férc sorozatgyilkos-gyilkolászása.

A második kötet rendkívül nyomasztóra sikeredett. Az első történetben a fülszöveg szerint Vito Gravano, a maffiavezér kerül szembe egy újfajta fenyegetéssel, ami tömegmészárlásba fordul. Mit mondhatnék. Az összes története a kötetnek abba fordul. Mégsem mondanám rá, hogy ismétli önmagát.

Aztán találkozhatunk Overtkillel, aki már ismerős lehet a fő történetszálból. Egy rendkívül brutális és egyben szomorú eredettörténetben jelenik meg ismét.

Zeusz is nagyon megszívja, hogy összefut Spawnnal. Egy az Istenölő történetéhez hasonló eseménysorban Medúza is fontos szerepet játszik. Személy szerint nekem ez a kedvenc történetem.

Aki otthon van a figurákban, annak leesik az álla, amikor meglátja majd a Zombie Spawnt, aki kegyetlenül elbánik a Föld lakosságával. 

A képen bal oldalt látható Férc. Kitalálhattátok, Őszexisége is visszatér, csak kicsit lelkizősebb sztoriban, viszont a gyilkolászás ezúttal sem maradhat el. Tudjátok, ő volt Gretchen, akit megöltek, szétdaraboltak, aztán újra összevarrtak, hogy aztán a gyilkosok gyilkosa legyen.

Egy elnyomott gyerek élete is pokollá válik, amikor egy rendkívül gonosz pokolivadék pécézi ki magának. A pokolivadék megszállja, és utána kezdődik az igazán véres muri. Brutális mészárlás szemtanúi lehetünk, és nálam az eléggé kiverte a biztosítékot, amikor embereket a hátukon keresztül beleznek ki.

Az utolsó és legszomorúbb történetben a lakatlanná vált purgatórium vezetője és kutyája a főszereplő.

A kötet fantasztikusan néz ki. A rajzok kiválóak. Nem gondoltam, hogy Clayton Crain rajzaira valaha is ezt fogom mondani: imádom őket. Legalábbis amit ebben a kötetben művelt. A kötet a nyomdai munka megvalósításában is leköröz sok másikat, szép vaskos darab, és nagyon masszív. Szép fekete-vörös alapú borító közepén a Medúza-fejű Pokolivadék látható. Pokolian jól néz ki.

Sajnos ez volt az utolsó ilyen Átok kötet, viszont rengeteg alternatív történet vár még itthon kiadásra. Remélem még olvashatunk hasonló jóságokat.

Sziasztok!

Sziasztok!

A héten kézhez kapták a Spawn előfizetői a magyar keménykötéses szexi Spawn 21. részét és az Ivadék Átka második kötetét. Áldassék az Infinity Kiadó és mindenki kedvenc Lászlójának neve. Köszönjük Laci.

Az ivadék e kötete a Spawn 150-164 számait, név szerint az Armageddon sztorit tartalmazza. A Spawn Hungary facebook csoportban több alkalommal felhívták rá a figyelmet, hogy ez a történet minden eddigi Spawn-t felülmúl, és a híresztelések nem voltak alaptalanok.

Elolvasva a kötetet úgy érzem, hogy Spawn ebben teljesedik ki, igazából összeáll a kép, mik is az erőviszonyok, és valami elcseszett módon kerül bemutatásra a világmindenség teremtője és ősi ellensége.

A Spawn-nak szokás hátrányára írni, hogy vissza-visszatér saját magához. Sokszor ismétli önmagát, előhoz korábbi konfliktusokat és főgonoszokat, ezzel húzva az olvasó idejét. Én sosem éreztem így. Valószínűleg azért, mert én megrögzött Spawn hívő vagyok, ha egyszer Laci megalapítja a Magyarországi Spawn Kultusz Egyházát, nekem küldheti elsőként a meghívót az alakuló ülésére (címemet tudod).

 A történet elején ezúttal is visszatér egy régi ismerős (hókuszpókusz, csoki kókusz, nyam-nyam), és még számos ismerős, démoni horda alakjában. Szóval annyira az ismétléstől most sem tudtak az alkotók elszakadni. Igazából Spawn világának állandó alkotóelemeire szabadon támaszkodhatnak az írók (Hine és Holguin), mivel jól működnek egy kicsit másfajta szerepben, mint amiben korábban megismerhettük őket. Emlékeztek biztosan a Wynn-Violátorra, ami azért meghökkentő volt.

Nem akarok spoilerezni. Az Armageddonban olyan szerepcserék várhatóak, amikre igazán egy olvasó sincs felkészülve. A képregény történetvezetése fantasztikus. Spawn minden füzetben megtanulhat valami újat, hogy aztán még hatalmasabbá fejlődhessen. Minden fejezet végén olyan fordulatokkal borzolja az idegeinket, hogy azonnal tovább kell olvasni.

Az apokalipszis brutálisan került ábrázolásra, ezért ez a képregény már csak felnőtt olvasóknak ajánlott. Zombi hordák, egymást marcangoló mindenféle lény, fröcsögő vér és agyvelő. Minden, ami egy gore horrorhoz kell. És a végére még maradt idő egy kis lelkizésre is. Al Simmons egy viszonylag új oldalát ismerhetjük meg. Blake nagyi fontos szerepét is kiemelném még, szerintem nagyon megható a jelenléte, mint az eddigi összes történetben.

Úgy érzem, Spawn története tökéletes lezárást kaphatott volna ezzel a fejezettel. Tényleg zseniális sztori.

Essen szó a rajzokról is. Angel Medina kezdi a sort, majd Philip Tan fejezi be. Eltérő rajstílus, mégis koherens. Medinát imádom, és állandóan ajnározom nektek. Tan pedig nagyon Capullosra veszi a figurát, egyben friss is a stílusa. Szerintem eddig ez a legbrutálisabb Spawn kötet, itt nem hogy patakokban, de folyókban folyik a vér (szó szerint).

Csapjatok le rá az ivadek.hu oldalon, és keressétek a facebookon a Spawn Hungary Képregény csoportját. Ez egy tökéletes történet volt. Nem tudom, lehet-e még ennél jobb. Tartok tőle, hogy nem. De ne legyen igazam.

A képen Zera látható, az őrült szeráf, Isten legádázabb harcos angyala.

Sziasztok kedves Olvasók!

A héten megérkezett a Bubi Boltos rendelésem. A frissen megjelent Dragonero 9. része, és a Dragonero Legendák volt a csomagban, utóbbit foglalom kicsit össze ebben a bejegyzésben.

A Dragonero sorozatot már többször bemutattam nektek. Egy fordulatos, izgalmas fantasy történet, sárkányokkal, orkokkal, elfekkel, és rengeteg más, csak erre a világra jellemző fajjal.

A Dragonero Legendák első kötete Ian Aranill és Zagor (őt nem ismertem előtte) közös történetét tartalmazza. Két külön világ találkozása ez a kötet, és nekem igazán üdítő volt.

Dragonero egy gonosz technokrata nyomát követi csapatával, akinek az erődjét szipoly zsoldosok védelmezik furcsa, nem evilági tűzfegyverekkel. Ahogy bejutnak az erődbe, Myrva hamar rájön, a technokrata egy térben-időben utazást lehetővé tévő géppel a jövőbe utazott, és onnan szerzett puskákkal szerelte fel hadseregét.

Ian és Gmor abba a bizonyos másik világba megy hát, ahol Zagor és társa, Chico Felipe Cayetano Lopez Martinez Y Gonzales keresztezik útjukat. A múlt és jelen világának védelmezői összefognak, hogy a gonosz tervét meghiúsítsák. A tudós szörnyű terve pedig az, hogy a technokraták, a tudomány képviselői hatalmának kiteljesítésével, a mágia eltörlésével fogja uralni Ian világát.

És akkor beszéljünk a képregény kinézetéről. A Dragonero sorozat eredetileg fekete-fehér, ami nagyon jól áll neki. Én kifejezetten szeretem. De. És itt egy hatalmas de. Ez a színezett képregény gyönyörű lett. A képregény ezen a félig mattos papíron nagyon jól néz ki. A színezése gyönyörű, illik a képregény világához. Nagyon nagyot dob a cuccon, és a karakterek nagyon életszerűek így.

A másik, hogy a fekete-fehérhez képest ez sokkal brutálisabban hat. Amikor Ian és Gmor kaszabolnak, és szakadnak szét a testek, vagy a testek hullanak darabjaira a vágásoktól, tiszta horror az egész. A legdurvább képen, ami megmarad a fejemben, amíg élek, Ian nyíllal lövi gégén az egyik szipolyt, és nagyon durván néz ki, ahogy bugyog ki a száján a vére.

Vegyetek Dragonerot, mert ennek a sorozatnak folytatódnia kell. És sajnálom magam, mert még Zagorral is meg akarok a közeljövőben jobban ismerkedni. Köszönöm a Goobo kiadónak (nem). Jaj nekem.

Sziasztok.

Sziasztok!

Először is boldog nőnapot kívánok minden női olvasómnak. Nőnap alkalmából a Dredd bíró: Ítéletnap képregényt mutatom be nektek, ha akarjátok, ha nem. :D De biztos akarjátok, mert rákattintottatok a bejegyzésre és ezt köszönöm nektek.

A képregény zseniális neveket vonultat fel. Garth Ennis írta, és többen felelnek a rajzokért, így Carlos Ezquerra, Dean Ormston, Peter Doherty és Chris Halls.

A képregény valamivel a Necropolis után játszódik. A főbíró Mcgruder, aki az Átkozott Földön nőből férfivá avanzsált a káros sugárzásnak hála, innen gondolom. Szóval Dreddék a képregény elején a kadétokkal egy könnyűnek szánt bevetésre mennek az Átkozott Földre. Egy bányásztelep teljes személyzete eltűnt. Csak nem sok időre...

Ugyanis hamarosan előkerülnek, mint járkáló élőhalottak. Miközben a föld alól is, megunva sírjukat előtörnek az Átkozott Földön eltemetett holtak. Haláli buli készül. Dreddék próbálják szétoszlatni a gyűlést, de az már oszlóban és darabokban van. Eközben a jövőben mindenki kedvenc Strontium Dogja, Johnny Alpha egy időutazásra készül. Ugyanis megtudjuk, hogy Dreddéknél a múltban egy magát Nekromágusnak nevező alak miatt szabadult el a pokol.

A Nekromágus a Föld energiáját egy hatalmas mágnesbe sűrítve támasztotta fel a holtakat, és a Mega Cityk az elsődleges célpontjai, hogy élőhalott seregét tovább hízlalja. Életcélja, hogy az egész galaxist uralma alá hajtsa ennek segítségével. Slusszpoén, hogy a Föld nem az első bolygó, ami áldozatául esik.

A haláli hullák Mega-1 felé sántikálnak, miközben Dreddék is próbálnak visszajutni oda. A képen látható, hogy Dredd halált megvető lazasággal üti le a zombik fejét, Hershey bíró pedig a Mega-1-be betört sereget tizedeli az özvegycsinálójával. Förcsög a ketchup és az agyvelő.

Dredd nem igazán örül a jövőből érkezett Strontium Dognak, mert egyrészt utálja a mutkókat, másrészt meg utálja a mutkókat. Egyébként is kihúzta már a gyufát nála Johnny, ha jól emlékszem a Top Dog című képregényben. Szóval mondhatni nincs meg köztük a kémia. Egy kis emberkedés is belefér, de miután Dredd péppé veri Strontit, közös erővel támadhatnak a Nekromágusra.

A képregény igazán gore. Nagyon tetszettek a rajzok, talán Ormston rajzai kirívóan elnagyoltak és rondák. Sajnos nem veszi be a gyomrom a művészetét. Már a Raptaurban is kifejezetten zavart, hogy egy egyenes vonalat nem képes húzni. Egyébként Ezquerra és Doherty rajzai annak ellenére, hogy nagyon eltérnek, üdítőek a szemnek. Már ha a kiloccsanó zsigerek látványa üdítő lehet.

Garth Ennis írói vénája nem annyira teljesedett ki ebben a képregényben... Kicsit egyszerű a történetvezetése, a tőle megszokott bántóan trágár nyelvezet is hiányzik. Nyilván a Dredd világa sajátos nyelvezetet kíván (Grud dammit, Stomm, Drokk it és még sorolhatnánk). Viszont imitt-amott egy-egy elmebeteg dolog azért fellelhető. Teljesen lehidaltam például, amikor a Nekromágus által készített szuper-hullák énekelni kezdenek, mintha valami revü indulna, majd énekelve tépik szét az embereket. Na ez totál beteg.

Nagyon jó élmény volt olvasni ezt a Dredd képregényt is. Jó, hogy eszembe jutott, hogy megvan. :D

Sziasztok!

Sziasztok kedves olvasók!

Az utóbbi időben felfigyeltem rá, hogy naponta egy-egy órában megugrik a blog nézettsége. És sajnos beigazolódott a félelmem. Különböző kamu oldalak a blogomról, és más képregényes oldalakról lopott képekkel próbálnak nyerészkedni.

Itt szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a google keresésében megjelenő különböző gagyi webshopok átverések. Én semmi ilyesmivel nem foglalkozom.

Ezek az oldalak, kamu webshopok a Peter Porker blog, a kilencedik.hu, a moly.hu, a Szukits kiadó nevét is keresőszóként használják. Én elhatárolódom ezektől és jelzem a tárhelyszolgáltatóknál. A képeim, a bejegyzéseim felhasználásához semmiféle engedélyt nem adtam, és webshopot sem tervezek ezzel a névvel üzemeltetni. A blog megjelölése engedély nélkül történt minden esetben.

Ne higgyetek ezeknek.

Sziasztok