Sziasztok!

Először is boldog nőnapot kívánok minden női olvasómnak. Nőnap alkalmából a Dredd bíró: Ítéletnap képregényt mutatom be nektek, ha akarjátok, ha nem. :D De biztos akarjátok, mert rákattintottatok a bejegyzésre és ezt köszönöm nektek.

A képregény zseniális neveket vonultat fel. Garth Ennis írta, és többen felelnek a rajzokért, így Carlos Ezquerra, Dean Ormston, Peter Doherty és Chris Halls.

A képregény valamivel a Necropolis után játszódik. A főbíró Mcgruder, aki az Átkozott Földön nőből férfivá avanzsált a káros sugárzásnak hála, innen gondolom. Szóval Dreddék a képregény elején a kadétokkal egy könnyűnek szánt bevetésre mennek az Átkozott Földre. Egy bányásztelep teljes személyzete eltűnt. Csak nem sok időre...

Ugyanis hamarosan előkerülnek, mint járkáló élőhalottak. Miközben a föld alól is, megunva sírjukat előtörnek az Átkozott Földön eltemetett holtak. Haláli buli készül. Dreddék próbálják szétoszlatni a gyűlést, de az már oszlóban és darabokban van. Eközben a jövőben mindenki kedvenc Strontium Dogja, Johnny Alpha egy időutazásra készül. Ugyanis megtudjuk, hogy Dreddéknél a múltban egy magát Nekromágusnak nevező alak miatt szabadult el a pokol.

A Nekromágus a Föld energiáját egy hatalmas mágnesbe sűrítve támasztotta fel a holtakat, és a Mega Cityk az elsődleges célpontjai, hogy élőhalott seregét tovább hízlalja. Életcélja, hogy az egész galaxist uralma alá hajtsa ennek segítségével. Slusszpoén, hogy a Föld nem az első bolygó, ami áldozatául esik.

A haláli hullák Mega-1 felé sántikálnak, miközben Dreddék is próbálnak visszajutni oda. A képen látható, hogy Dredd halált megvető lazasággal üti le a zombik fejét, Hershey bíró pedig a Mega-1-be betört sereget tizedeli az özvegycsinálójával. Förcsög a ketchup és az agyvelő.

Dredd nem igazán örül a jövőből érkezett Strontium Dognak, mert egyrészt utálja a mutkókat, másrészt meg utálja a mutkókat. Egyébként is kihúzta már a gyufát nála Johnny, ha jól emlékszem a Top Dog című képregényben. Szóval mondhatni nincs meg köztük a kémia. Egy kis emberkedés is belefér, de miután Dredd péppé veri Strontit, közös erővel támadhatnak a Nekromágusra.

A képregény igazán gore. Nagyon tetszettek a rajzok, talán Ormston rajzai kirívóan elnagyoltak és rondák. Sajnos nem veszi be a gyomrom a művészetét. Már a Raptaurban is kifejezetten zavart, hogy egy egyenes vonalat nem képes húzni. Egyébként Ezquerra és Doherty rajzai annak ellenére, hogy nagyon eltérnek, üdítőek a szemnek. Már ha a kiloccsanó zsigerek látványa üdítő lehet.

Garth Ennis írói vénája nem annyira teljesedett ki ebben a képregényben... Kicsit egyszerű a történetvezetése, a tőle megszokott bántóan trágár nyelvezet is hiányzik. Nyilván a Dredd világa sajátos nyelvezetet kíván (Grud dammit, Stomm, Drokk it és még sorolhatnánk). Viszont imitt-amott egy-egy elmebeteg dolog azért fellelhető. Teljesen lehidaltam például, amikor a Nekromágus által készített szuper-hullák énekelni kezdenek, mintha valami revü indulna, majd énekelve tépik szét az embereket. Na ez totál beteg.

Nagyon jó élmény volt olvasni ezt a Dredd képregényt is. Jó, hogy eszembe jutott, hogy megvan. :D

Sziasztok!