"A gózai Dakuul vagyok, a Kuthaal küldött. Tájékoztatlak benneteket, hogy az inváziónk a küszöbön áll. Nem kívánunk ártani nektek. Ha meghajoltok akaratom előtt, elkerülhető az összecsapás. Határozottan javaslom ezt a cselekvési irányt."

(részlet a képregényből, írta: Robert Kirkman, ford. jómagam)

Sziasztok Kedves Olvasók!

A jelenleg is futó Kirkman sorozat, az Oblivion Song következő kötetét hoztam el ma nektek. Sajnos azt kell, hogy mondjam, erősen ajánlom a képregényt minden scifi rajongónak, és a most következő néhány soros bemutatómból remélem ki is derül, miért is mondom ezt.

Az előző kötet úgy ért véget, hogy Nathan az Oblivionban ragadt. Ez tudjátok egy párhuzamos Föld, ahol nagyon eltér az élet a miénktől.

A mostani történet 3 évvel játszódik ez után. Ugyanis Nathan ennyi ideig rabja az Oblivionnak. Közben persze történnek furcsa dolgok.

Hiába keresik Nathant, ő már összehaverkodott néhány a korábbi részekből csak arctalan emberekként ismert gózaiakkal. Időközben Dakuul, a kegyetlen főgonosz (aki a képen látható) szövögeti tervét a mi Földünk elfoglalására. Ugyanis Obliviont egy gombaspóra-szerű tünemény, a gózaiak által csak "növekedésnek" nevezett növény emészti fel, ami az idegen fajnak nem annyira fekszik.

Nathan a másik világban azon dolgozna, hogy megállítsa a növekedést, viszont nem volt elég gyors. Az arctalanok megfejtik fegyverei működését, és segítségükkel a mi világunkba jönnek inváziózni kicsit.

Nathan elhagyja arctalan barátait, hogy Dakuullal nézzen szembe a csatamezőn. Előtte elbúcsúzik szeretteitől, ugyanis elég kétélű fegyvert választ a fekete csuhás ellen.

Párbajra hívja a hadseregek előtt Dakuult, ugyanis ez a gózaiaknál bevett szokás a harc elkerülésére. Dakuul kineveti Nathant. Öröme viszont addig tart, amíg Nathan gózaiul szólal meg. Ugyanis már az Oblivion vadonjában ő is lélekben azzá vált. Így ismeri a harcmodorukat.

Nathan egy zseniális teleportálós fénykardpárbajban legyőzi Dakuult, aki viszont megszegi a párbaj szabályait... elindul a Föld inváziója. Párizs, Hongkong, majd Los Angeles következik, ugyanis elnyeli őket az Oblivion. Vagyis egy részüket. Folytatása következik.

A képregény továbbra is fantasztikus. Kirkman korunk szerintem legjobb képregény-írója, így majdnem biztos a siker. A rajzokért továbbra is De Felici felel, és szerintem elég a képre nézni, mennyire vagány az ábrázolásmódja. Nathan és Dakuul párbaja végig hidegrázósan néz ki.

Máris kellene a folytatás. Kérem! Akarom!