Sziasztok!

Jason Aaron és Esad Ribic Thor képregénye szerintem a legjobb Marvel képregény. Lehet velem vitatkozni, mindenkinek más a kedvence. De szerintem abban nincs vita, hogy tényleg egy nagyon jó történetről van szó, kiváló rajzokkal. Az isten-hóhér történetének monumentalitásával szerintem semmi sem vetekedhet.

És ide lyukadunk ki, hogy mégis volt-e szükség második részre egyáltalán? Mit tett hozzá az egész történethez, a Thor mitológiához? Véleményem szerint meglettem volna nélküle, de azért nem olyan rettenetes a helyzet, mint ahogy elsőre tűnne.

A képregény számomra legjobban elkapott mondanivalója, hogy vigyáznunk kellene a Földünkre, Föld Anyára. A képregény szerint egyesek a profitért bármit megtennének, akár ultra szennyező anyagokkal lepnének el teljes városokat, hogy kisajátítsák azokat, vagy felolvasztanák a jeget is a sarkvidékeken, csak hogy drágábban tudják adni az ivóvizet. Nos, hogy mi ebben a ráció? Gondolom semmi, de azért van benne valami elgondolkodtató.

Én személy szerint szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és csak addig folyatom a csapból a vizet, amíg tényleg szükségem van rá. Emellett a villanykapcsolókat is tudom, hogy mire jók, szóval együtt érzek a képregény alkotóival ebben a kérdésben.

 De hogy essen szó a konkrét képregénybeli történésekről is. A borítón látható sötét elf rosszfiú története a saját népének kiirtásának tervével indul, ami egy politikai hullámvasút végén egy hatalmasnak szánt, de olyannyira röhejes fordulattal végződik. Lényegében tökre hidegen hagyott a dolog, mert több helyen dögunalomba fordult ez a politikai csatározás az istenek között.

A második történetben egy alkoholista sárkány kerül a főszerepbe, ami viszont nagyon cuki volt, és sok helyen megmosolyogtatott. Végül pedig a Roxxon olajvállalat és gonosz vezére kerül szembe az asgardi istenekkel, környezetszennyező tevékenysége miatt. Miközben néhány ezer év múlva a mindenek atyja, Thor, az unokái segítségével küzd meg a Földet felfalni készülő Galactussal. Itt legalább volt nyoma annak a monumentalitásnak, mint amit az első kötetben tapasztalhattunk.

A képregény rajzai néhol pazarak, néhol elég értelmezhetetlenek. Összességében ez is egy nagyon szépen megrajzolt cucc, viszont néhol zavaróan eltér a rajzolók stílusa és a rajzok kivitelezése. Nálam a Cápali fejű sárkány hogy is mondjam, minimum viccesnek tűnt, ha nem röhejesnek. Egyébként meg több helyen olyan rajzokkal találkozhatunk, ahol a karakter elveszik a háttérben, vagy a homokviharban. :D Sok az alibizés.

Természetesen a képregénynek van folytatása, vagyis egy rakás már megjelent történet, ami kapcsolódik hozzá. Így kicsit hiányérzetem támad, mert nem nagyon hiszek benne, hogy a magyar kiadója (Fumax) azokkal törődni fog, és szép sorban kiadja majd. Valószínűleg így, hogy nincs igazán befejezve a történet, nehezen értelmezhető ez a kötet nekem. Pedig a női Thor is erre épül, vagy összekapcsolódik valamilyen szinten ezzel. Nekem tetszene a dolog. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Jason Aaron nem rossz író, de az első kötet tökéletessége és monumentalitása mellett utóbbi már eltörpült.

Sziasztok!