Sziasztok, Kedves Olvasók!

Habár a blog témája képregény, a mai bejegyzésem egy olyan könyvről fog szólni, ami nem képregény, de képeskönyv. :D Ez Simon Stalenhag: Mesék a Hurokból című könyve (Agave, 2020.)

Stalenhagot a digitális rajzai, festményei tették híressé, nekem pedig az első itthon megjelent könyve, az Elektronikus Állam teszi felejthetetlen alakká. Képein a futurisztikus, sci-fibe illő alakokat vegyít a hagyományos vidéki látképpel. Ilyen képekből készült válogatás a Mesék a Hurokból, ami lényegében egy keret, és kickstarter kampány keretében valósult meg először. Ugyanez mondható el az Elektronikus Államról is, ahol a képek már korábban léteztek, és az alkotó a történetet később írta hozzá, hogy kiadhassa.

Svédországban az '50-es '60-as években a világ legnagyobb részecskegyorsítója hatására felpörög az élet. A technológia hatalmas fejlődésnek indul, viszont ahogy az lenni szokott, volt egy kis bökkenő. Vagy több bökkenő. Stalenhag a hurokbéli gyerekkorát meséli el a rajzokon keresztül, hozzájuk egy-egy emléket társítva.

Természetesen a hurok projektet leállítják, és a találmányok a múlt szilánkjaiként szanaszét hevernek a svéd pusztában, hogy a gyerek író és barátai kedvüket leljék bennük. A gyermeki szemmel szórakoztatónak ható képek, játékok a felnőtt olvasó szemével viszont abszurdnak, bizarrnak hatnak. Tanulságul annak, hogy mire vagyunk mi képesek a földdel. Lényegében a pusztításon kívül semmire sem. A hurok kitermelte a mocskát, megbolygatta a téridő-kontinuumot, mindenfelé szennyezést, nem lebomló hulladékot, fizikai, lelki sebeket hagyva maga után.

A halottnak tűnő svéd tájon barangolhatunk Simon Stalenhaggal, gyönyörő rajzain, és elgondolkodtató történetein keresztül. Sci-fibe ágyazott dráma ez a javából.

A képen a könyvből egy rajzot fényképeztem ki nektek, amin egy halott android szájában élelem után kutató cinke látható.

Sziasztok!