Sziasztok! 

Ma a Fumax nagy Marvel képregénygyűjteményének egy darabját fogom bemutatni, ha már megkaptam nevem napjára anno, és végre sorra kerülhetett az olvasási listámon. A Loki az, amint a cím és a kép mutatja. Megjegyzem, hogy spoileres leírás, bár a képregény már nem mai csirke.

A Fumax-féle képregényeket mindig jó kézbe venni, nincs ez másként a Lokival sem, ami megint egy szép túlméretes darab, kemény kötésben, a maga százegynéhány oldalával viszont nem a vaskosabb darabok közé tartozik, nem is hosszú olvasmány. A 4 részes Loki minisorozatot tartalmazza, plusz, ami nekem mindig bejön, hogy kapunk a végén egy kis plusz leírást, a képregény írójának jegyzeteit. Loki nekem az egyik kedvenc karakterem a filmekben, képregényben még nem nagyon találkoztam olyannal, ami tényleg rá helyezi a hangsúlyt, így kíváncsian vágtam bele az olvasásába.

A képregény sajátos szituációval indít, Loki láncra verte Thort, és kikiáltotta magát Asgard királyának. Persze ez nem tetszik sokaknak, de nem igazán tudnak vele mit kezdeni. A történet tényleg körülötte forog, ahogyan az állandó megvetettként végre uralkodhat, de hiába ő a király, Thor árnyékából így sem tud előtörni. Loki uralkodásának néhány napja alatt megtapasztalhatja, milyen nehéz állandóan a kisemberek piszlicsáré ügyeivel foglalkozni, közben pedig örlődik. Szépen bemutatásra kerül a karakter, a gyermekkorától kezdve, meggyalázóit folyamatosan szembesíti azokkal a bűnökkel, amiket ellene elkövettek, és így egyre inkább szimpatikussá válik a karakter, ugyanis senki nem mond neki ellent. Uralkodásának nagy tette lenne, hogy lefejezteti testvérét, de önmagával küzdve rájön, hogy csak Thor volt az, aki igazán testvéreként szerette, amikor erre rájön, akkor már késő... :D

A képregény ábrázolásmódja szerintem nagyon egyedi, jól mutatja, hogy a festmény is alkalmas a történet ilyen módon való elmesélésére. Loki karaktere eltúlozva rondára sikeredett, az asgardi istenek pedig gyönyörűek, ezzel is erősítve, hogy szegény főszereplőnket szétszívatták egész életében, nem csak a származása, hanem a kinézete miatt is. Legalábbis jól érzékeltette a művész, hogy ő nem oda való. Egyedül talán akkor tetszett volna jobban, ha kicsit erősebb a színhasználat, de nyilván ez a művész dolga, én nem értek hozzá.

Nagyon tetszett a fordításban, hogy próbáltak egyfajta úriasabb, elegánsabb színt vinni a mondatokba, így jobban elhiszem, hogy asgardi istenek mondják, ami oda van írva. Nehéz ráhangolódni, amire sikerült, kb. végére is értem.

Összességében pozitív élmény volt a Loki képregény, a kiadótól megszokott fantasztikus minőségben, és kis plusz tartalommal. Csak így tovább.

A képen a borító látható, mellett pedig egy melles csaj, aki valamiféle jósnő volt, de kit is érdekel? :D

Kiadta a Fumax, keménykötésben, 104 oldalon, 2019-ben.