Sziasztok!
Biztosan tudjátok, hogy idén júliusban véget ért a Walking Dead képregénysorozat, a 193. számmal. Nem is bírtam ki sokáig, hogy egy compendiummal, szám szerint a negyedikkel én is lezárjam a történet olvasását. A sorozat összefoglalására vállalkozni nagyon merész dolog lenne, ezért egy kis videóval szeretnék megemlékezni a sorozatról, emellett pedig egy rövid szöveges bemutatóval is. Vigyázat, spoilereket tartalmaz.

A Walking Dead Robert Kirkman és Charlie Adlard kiváló alkotása, Adlardot az első 6 szám erejéig Tony Moore előzte meg, ami a rajzokat illeti. Sok éven át futó izgalmas horror sorozat, ami a végére inkább drámai hangvételű lett.
Nos hol is kezdjem. 2013-ban kezdtem el olvasni a magyar kiadást, viszont volt benne egy hosszabb szünet, ami miatt elkezdtem angol nyelven megrendelgetni külföldről. Van pár angol füzetem is, de a többség a polcon a 6-6 füzetet tartalmazó TPB-k. A végét már nem bírtam kivárni, egyben kellett egy 1096 oldalas compendiumban, ami összesen 7 TPB volt. :D

Robert Kirkman ott kezdte a történetet, ahol mások általában befejezik. Mi van akkor, ha összeomlik a civilizáció, és többé nincs mibe kapaszkodni? Mivé válik az ember, ha a jobb élet visszaállítására minden remény elveszett? Ha a maroknyi túlélőre éhes zombihordák tömegei jutnak? Ha az emberi városokból már csak hulladékhalmok maradnak? Ilyenkor kell elkezdenünk igazán élni, és túlélni.

A képregény főszereplője egy vidéki kisváros rendőre, Rick Grimes. Az ő, és változó létszámú és összetételű családjának a történetét dolgozza fel. Eleinte ízig-vérig zombihorror volt, majd rájövünk, a megváltozott világban nem biztos, hogy a járkálók jelentik a legnagyobb veszélyt. Nem is tudom, mikor alakult át ez inkább drámává, talán a cikk írása közben rájövök... ha jól emlékszem talán a farkasok mészárlása, vagy Negan legyőzését követően, bár az Oltalmazók elleni háború elég rövidre sikeredett, és a történetmesélésre már addigra is a hosszas párbeszédek és a lelkizés volt inkább jellemző.

Rick és családja rengeteg megpróbáltatáson és kalandon ment keresztül, mire békére leltek. Atlanta és környéke, Hershel bácsi farmja, majd a börtön következett. Talán ezek a részek voltak a kedvenceim. Miért? Egy szó. Kormányzó. Igazán pszichopata volt. Egy cél vezérelte, mindenki hódoljon be neki, ha nem, akkor bizony csúnya vége lesz. Ő volt az, aki teljesen váratlanul megszabadította a mi Rickünket egy felesleges kéztől, majd a börtönnél zajló csatában egy feleségtől és egy gyerektől. :D Nehezen emészthető történések voltak.

Utána főhőseink kalandozásba kezdtek, de a vége csak az lett, hogy le kellene telepedni. Elnézést ha kihagyok dolgokat, de szándékosan, mert csak a nekem leginkább emlékezetes eseményeket szeretném megemlíteni.
Alexandria lett a jelképe annak, hogy talán közelebb kerülhet az emberiség a régi élethez. De jöttek a farkasok, majd Negan és bandája. Édes istenem, mennyit fuckolt az az ember. „Fuck you, you fucking fucker. Fuck this shit.” És így tovább. Részt vehettünk egy jó kis dzsemboriban, ahol Glenn fiú szemei kiguvadtak a csodálkozástól, amikor fejbe lett kólintva párszor egy szögesdrótos baseball ütővel. Bosszúból leváltják, majd bebörtönzik Negant. Aki idáig eljutott, már tudta, hogy egy kieső pszichopata helyére hamar egy másik lép... az biztos, hogy Neganhez rengeteg emlékezetes pillanat kötődik, és számomra ő volt a leghumorosabb karakter is. Persze ezen események közben még csomó helyszínt megismerhettünk, például Ezékiel királyságát, ahol a király oldalán egy tigris üldögélt.

Amikor már azt hinnéd, hogy béke és nyugalom jön, beleköpnek a levesbe a suttogók, egy zombihordákkal együtt élő, arcukat halottak bőréből készült maszkkal eltakaró tagokból álló szekta. Megtizedelik a bandát rendesen, a területük határát karóba tűzött fejekkel szegélyezték. A suttogók háborúja nem várt fordulatot vett. Az (ismét) skizofrén jegyeket mutató Rick és a totál elmebeteg Negan nem várt összefogását.
És most jön a SPOILER! Hová is lyukadunk ki a végére?

Spoiler! Én szóltam.
Nos a végére közelebb kerülünk egy jobb világhoz, ahol már biztonságban élhetünk. Rick egy olyan világról álmodik, ahol már nem kell megölni azt, aki árt nekünk (ezért is börtönzi be Negant), és hogy erőszak nélkül is meg lehet oldani a problémákat. Rick ennek az eszmének válik az áldozatává, viszont hagyatékul egy jobb világot teremtett. A záró képsorok szerintem nagyon meghatóak, amikor is Carl a nagypapáról olvas mesét a kislányának, Andreának.
SPOILER VÉGE!

Kirkman képregénye nekem az egyik kedvencemmé vált. A jól felépített történetvezetés, a nyugalmat váratlanul megszakító fordulatok folyamatosan izgalmasabbá tették a cselekményt. A karakterek sokszínűek, szerethetőek, és rengeteget fejlődtek. A rajzok pedig végig magas színvonalúak.

Kirkman a zárszavaiban utalt arra, hogy ott ért véget a történet, ahol ő az elejétől fogva elképzelte és örült, hogy nem szólt bele senki a történetmesélésbe. Nekem nagyon tetszett a vége, de kis szívfájdalmat azért okozott.
Aki elolvasta, majd érti: hova a fenébe tűnt Negan? ;)

És itt a kis videó a Walking dead gyűjteményemről. Remélem tetszeni fog.
Walking Dead: Nyugodjon békében.