Sziasztok!

A jelenlegi helyzetben több kiadó is elhatározta, hogy ajándékokkal kedveskednek egy-egy hírlevél feliratkozásért cserébe. Ahogy korábban láthattátok a 2000AD Kiadó is több száz oldal digitális képregénnyel ajándékozta meg az olvasóit, de nem maradt el a Marvel, vagy az Image kiadó sem, csak hogy a kedvenceimet említsem.

Erre a listára feliratkozott most - egy feliratkozásért cserébe - a magyar Original Comix csapata is. Így bocsátották rendelkezésére mindenkinek a KOHO képregényüket, pdf formátumban.

Ajándék lónak ne nézd a fogát, ahogy a mondás tartja. Viszont szerintem a mai képregénydömpingben nem mindegy, hogy az olvasók elé mit rakunk, és ez vonatkozik erre a képregényre is. Még ha ingyen van, akkor is. Főleg, hogy számításaim szerint biztosan nem céltalanul történt az ingyen képregény osztogatás. Lehet benne egy folytatás lehetősége, vagy egy nyomtatott formában történő ismételt megjelentetés gondolata. Vagy nem. de egyik biztos.

Az ajánlóban steampunk cuccot ígértek az alkotók, valami ilyesmit is kaptunk. Összességében a képregény kinézetével semmi baj nincs. Szépek a rajzok, a karakterek mindegyike nagyjából felismerhető minden panelen. Nem is ezzel volt nekem problémám. Az alapkoncepció hiányával volt főleg. Vagyis hát egy olyan alapkoncepcióval, amit már ezelőtt 10 évvel is millió-egy sci-fi író már valamilyen formában leírt. És azon felül, hogy sablonos, még be sincs rendesen mutatva a mikéntje a dolognak. Mindjárt megértitek.

A képregényben egy fátyolnak nevezett valami van a földön, vagy valahol körülötte, és ezt sikerült valakinek kinyernie valahonnan. A fátyol energiáját erőművekben finomították (szerintem, bár ez nem derült ki). A fátyolerőművek szépen egy világméretű katasztrófát idéznek elő. Ezután csöppenünk bele az eseményekbe.

A Föld fele lakhatatlanná válik, mert ott fátyol-köd van, ami megváltoztatja az embereket. Igazából, hogy ez miben nyilvánul meg, nem tudjuk. Azon kívül, hogy kék lesz az emberek bőre és baromi erősek lesznek, plusz állítólag agresszívabbak is, meg emberevők, viszont ez nagyrészt a megmaradottakra is ugyanúgy igaz. Háborúskodnak, fátyolfegyvereknek nevezett géppityukkal, szorgalmasan lövik egymást. Ugyanis ez a két faj gyilkolja egymást, mintha nem is lenne más életcél a Földön.

A képregény fele részében túl sokat pofáznak a szereplők, közhelyeket puffogtatnak, meg közmondásokat. Kicsit olyan, mintha ki kellett volna gyorsan tölteni valamivel a buborékot, amit előre odahelyeztek a panelre. A képen egy ilyen maratoni és dögunalmas párbeszéd látszódik a bal oldalon, ami a kép felét minimum kitakarja. A másik kép csak tetszett. És az is zavaró valamelyest, hogy a szereplők mind ugyanolyan harcosok, semmi extra. De mindnek van neve legalább, csak hogy teljen a bubi.

Ha egy világot nem ismersz meg rendesen, akkor nehéz is a lakóiért aggódnod. Ebben a képregényben nincs kiért aggódni, mert olyan felületes a karakterek felépítése. A sablon szerint a kemény normális kinézetű csávók, ők a jók, a kékek meg a gonoszok. Hogy miért? Nem tudni.

És hogy mi is a Koho? :D Hát ez a páncél, amit a fátyol hajt. Hogyan? Őőő. Kérdezzétek az alkotókat a facebookon. Annyit lehet tudni róla, hogy aki használja, a fátyol azt is megmérgezi, mert csak. A képregény végén egy cliffhangernek szánt pár oldal kivételesen szép rajzokkal operál, viszont a karakterek ürességén, semmilyenségén ez nem javít.

Az biztos, hogy ha ezért fizetni kellett volna, akkor nem landol az e-mailemben, de a polcomon 100%-ra mondom, hogy ilyesminek nem csinálok helyet. Szánom ezt figyelmeztetésnek, hogy nem kell minden képregényre időt szánnotok, megpróbálom én. Nyilván lehetnek eltérő vélemények, de nekem ez nagyon nem jött be.

A képregényt írta és rajzolta: Nóthóf Ferenc Attila.