Sziasztok! Bár bemutatkozó bejegyzést nem terveztem írni, remélem azért időközben megismerhetővé válok majd. Röviden magamról annyit, hogy egy alternatív univerzumból származó Pókmalac vagyok, aki szereti a képregényeket.

Első bejegyzésemként a 2018. július 15-én megjelent Maximum Carnage (Totális vérontás) képregényről szeretnék véleményt írni, mellékelve ezt a gyönyörű borítót.

Manapság a nagy képregénydömpingben az ember azt se tudja, melyik kiadó újdonságait vegye, az igazi gyűjtő nehezen tud kivételt tenni, így esik bele abba a hibába, hogy egy hónapban több tízezret képes odaadni kedvenc képregényeiért. Sajnos idén júliusban velem is ez történik, a MAximum Carnage mellett megjelenő új Marvel+ X-men sztori mellett az új Mega Marvel is megjelenik (Messiás komplexus), mindezekre rátesz egy lapáttal a Fumax kiadó Watchmenje, Sin City-je, a Szukits Star Wars sorozata, meg a felsorolhatatlan egyéb kiadók újdonságai.

A Maximum Carnage második része a szokásos Hihetetlen Pókember Különszámaként jelent meg 116 oldalon a Kingpin Kiadó gondozásában. A megvalósítás, a kiadót ismerve ismét nem hagy kívánnivalót maga után, szép füzetről van szó. Nem egy túl kiforrott, vagy bonyolult történet, az első részben (Spoiler) Carnage kiszabadul az elmegyógyintézetből, és soha nem ismert magaslatokra tör az ereje. Belekezd egy hihetetlen vérontásba, amiben segítségére van "szerelme", Sikoly, és a végtelen háborúból ismert Pókember hasonmás (Alakmás). Hullanak az emberek, Pókunk pedig Venom segítségére szorul, aki ugyan kétes erkölcsű, de a halálos védelmezőből (Mega Marvel 2.) tudjuk, hogy a gyengék védelme lett az új életcélja. A vérontás megállítására törekszik még a Fekete Macska, Deathlock, Morbius, Köpeny (és Kard), és egyéb mellőzött szupehősök :D

A rajzok (Alex Saviuk) nekem személy szerint tetszenek, azonban Terry Kavanagh író teljesítményével nem vagyok teljes mértékben megelégedve. Ez egy végletekig elhúzott, és az unalom homályába vesző történet, tele magukban beszélő képregényhősökkel (egy ponton Sikoly meg is jegyzi, hogy kezd a szokásosnál is őrültebb lenni, mert úgy beszél magában, mint egy képregényhős). Spoiler!! a hőseink már a 2. rész közepén oda jutottak, hogy legyőzzék Vérontót, de Pókember naiv igazságérzete nem engedi megölni az olyan gyilkost, akinek százak (?) vére tapad a kezéhez. Persze megjelenik Kapi is, aki nem tudom, mit fog hozzátenni ehhez. Sajnos ez a stílus nekem nem a gyengém, jobban szeretem a lényegre törőbb történeteket. Nyilván nem lehet  mindenki Peter David (nekem az ő sztorijai jobban tetszenek, vegyük csak az X-faktort). Ez egy egyszer olvasós képregény, amit kb. 45 perc alatt ki lehet végezni, és még jön egy harmadik része is. (jajj)

A kiadó a ráeső dolgokban megint igényes munkát adott ki a kezéből.

A kép forrása Hihetetlen Pókember 2018/3. különszám (Kingpin Kiadó, 2018. július)