Sziasztok!

A mai nap kezembe vettem a Star Wars hatodik kötetét, avagy a Csillagok Közöttet, és örökre elvette a kedvem az SW képrejtvényektől. Ez az első olyan képregény, amit félbe hagytam, annyira zavart a kinézete. Igen. Jobban, mint Crain öregfejű csecsemője, és csecses férfiarcú fekete macskája. Ebben az Sw kötetben semmi jó nincs, és a hetediket már valszeg ki se fogom nyitni.

Nem csak az a vizuális emberiség elleni bűntett az oka, amit a rajzoló (Salvador Larroca) és a színekért felelős Edgar Delgado követett el ellenünk, hanem azok a töretlen semmihez se vezető történetek, amik elalibiznek egy köteten keresztül a sablonosságukkal. Borzasztóan unalmas, és eddig nem is tapasztaltam ilyet ezeknél a köteteknél. Annyira elvette a kedvem, hogy valszeg életem végéig hibáztatni fogom magam, hogy nem tettem félre inkább az erre szánt pénzt.

Borzasztó igénytelenek Larroca rajzai, és Delgado színezése még rátesz egy lapáttal. A rajzok hullámzóak, a marha gyenge és az instant szemrák kitüntető címekért vetélkednek egymás között. Komolyan mondom, az SW unaiverzumban minden arc úgy csillog, mintha fel se találták volna még az alapozót. A panelek pedig feltűnően, szemen köpve az olvasót ismétlődnek. Egy panelen belül ötvöződik a fotorealizmus és a paint powa. A képeken láthatjátok Komár Hant, csillagarcú Landot, mögötte az autista zöld űrlényt, aki könyörögve néz, hogy ezt a kötetet vele együtt semmisítsd meg. Olyan zavaróan igénytelenek a rajzok, hogy megfogalmazhatatlan, gondolom futószalagon kellett gyorsan gyártani egy párat, hamár minden szarra rányomják az SW logót, mert veszi a nép.

A történetek ócskák és sablonosak, és annyira érdektelenek, hogy félbe is hagytam. Elegem van.

Befejeztem.

Vegyetek bármi mást, pl. Dragonerot, Max Bonellit, Fumaxos ultra király köteteket, vagy Spawnt, olyanokat amiknek lelkük is van, igénnyel készülnek, mert erre kár a pénzt pazarolni.

Köszönöm a figyelmet.