Peter Porker képregényei

Peter Porker képregényei

05-11-98 - V mint Vérbosszú vélemény (spoileres)

2019. július 11. - Peter Porker

Sziasztok!

A mai nap (és tegnap) sikerült elolvasni a V mint vérbosszú című képregényt. Tudom, hogy 2018-es kiadás, biztosan sokan is olvastátok, így sokaknak a cselekmény lehet nem újdonság, de úgy tartom helyesnek, ha kiírom a spoiler veszélyt, mert nem tudok spoilermentesen írni erről a remekműről.

Egyszer már nekiálltam, hogy elolvasom, aztán egy általam meg nem nevezett oknál fogva nem vittem haza a munkahelyemről, és kb. 20 oldal után abbahagytam és a szekrényben talált nyugalomra, de nem örökre.

A cselekmény egy párhuzamos valóságban játszódik, ahol egy harmadik világháborúban Afrika atomeső következtében biztosan megsemmisült, de valószínűleg Európa nagy része is. Angliának viszont nagy szerencséje volt, ugyanis a káoszt egy totalitárius rendszer bevezetésével sikerül megfékezniük. A rendszert nagyon jól megismerhetjük a képregény oldalairól, ugyanis a fő uralkodó párttagokat szépen egyenként megismerhetjük. A nagy testvér, itt a Vezér, mindent lát, mindent hall ugyanis, az egyéb testrészeivel pedig szaglászik és ha kell, büntet keményen. Utóbbit lényegében bármilyen mondvacsinált vád alapján, az előre elkészített vallomásra alapozva. Utalás van arra, hogy a homoszexuálisokat, az afroamerikai állampolgárokat szisztematikusan üldözték, és kiirtották. Persze az emberi aljasság nem ismer határokat. A meggyengült vezér helyére már sokan is pályáznak, vagyis részről részre egyre kevesebben, ahogy V "majdnem eléri a célját".

Ennek a rendszernek az áldozata a "V" fedőnevűként emlegetett terrorista, aki személyes bosszút kíván állni azokon, akik az internálótáborban kísérleteztek rajta, aminek a következménye az lett, hogy skizofrénia tüneteit mutatja, és kórosan versikékben és idézetekben beszél. Legalábbis az elején még azt hihetjük, hogy ez egy személyes bosszú, amit terrorizmussal álcáz, majd pedig olyan, mintha pont fordítva lett volna. Ugyanis V, aki Guy Fawkes-nak álcázva magát (utána olvastam ki az ipse, nem mondom meg ki volt, olvass utána Te is) mutat egy középső ujjat a rendszernek, és simán, aljas módon, mindenkin átgázolva táptalajt teremt az anarchiának, és egy szabad generációnak. Alan Moore viccesen szól az utószóban, hogy sajnos már nincs hely annak, hogy kifejtse, kicsoda V, de szerintem nem is kell arc neki, ahogyan a segédje említi, túlnőtte az eszme, amit képvisel, és ha látná az arcát, fél, hogy csalódna.

Nekem kedvenceim közé tartoznak az ilyen posztapokaliptikus, totalitárius rendszerbe helyezett történetek. Ebben a történetben is végig van egy bizonytalanság, hogy mikor buknak le már, és viszik őket a kivégzőosztag elé. A képi világa fantasztikus, David Lloyd nagyon jó munkát végzett. Alan Moore utószava pedig önironikus módon mutatja be, hogyan találta ki (vagy találták ki) a történetet.

A képen a magyar kiadás borítója látszódik, és a képregényből két panel. A kötet megvalósítása nem hagy maga után kívánnivalót.

Magyarul kiadta a Fumax Kiadó, 2018-ban.

A bejegyzés trackback címe:

https://peterporkerkepregenyei.blog.hu/api/trackback/id/tr1614939802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása