Sziasztok!
Heti csemegénk a Judge Dredd: The Book of the Dead képregény lesz (Morrison-Millar-Power, Egmont, 1995., első megjelenése: 2000AD Magazine 859-866 Prog.)
„-Szóval mi a helyzet Egyiptommal Joe? Azt hallottuk, hogy meg akartak etetni egy ősi istenükkel. Ez igaz? Mi történt?
-Mégis mit gondolsz Hershey? Nem egyeztem bele a dologba. Mi lenne, ha ráállítanál valami akciódúsabb melóra?
(részlet a képregényből, Hershey és Dredd párbeszéde, fordította: jómagam)
Az idézettel le is lőttem a képregény poénját. Dreddet Egyiptomba hívják egy bíró-csereprogram keretében azzal az indokkal, hogy Mega City 1. és Luxor kulturálisan közeledjen egymáshoz. Az egyiptomi bírók sem lacafacáznak, ha a bűnüldözésről van szó. Egy almalopásért villámló botokkal vágják le az emberek kezét. Nyilván, ismerve a Dredd világát, ez csöppet sem meglepő.
Miközben Dredd ismerkedik a luxori kultúrával (értsd: meglátogat egy hullafeldolgozó üzemet), közben egy múmiaszerű aszott tutymallék vadássza le a bírókat, köztük sajnos a luxori főbírót is. A tutymallék ugyanis bírókkal táplálkozik. Az egyik képkockán látszik, ahogy Dredd megkínálja az igazságosztójával, de a lénynek meg se kottyan a mellkas szétrobbantása.
Hamar kiderül, hogy az undormány neve Ankhhor, egy ősi mittudoménmi, aki istennek képzeli magát. Ebben lehet is valami, mert 3000 éven keresztül szépen melankóliában aluszkált egy kényelmes szarkofágban (a wikipédia szerint Anhhor a líbiai libu törzs főnöke volt az ókori egyiptomi XXII. dinasztia vége felé, V. Sesonk uralkodása alatt).
Szóval a kriptaszökevény elhatározza, hogy genetikai állományát felfrissítené Dredd bíró testnedveinek kiszopkodásával, és akkor újra teljes életet élhetne. Dredd ágáll a dolog ellen persze. Kiderül, hogy Ankhhornak több áruló bíró is segít, Dredd őket rövid úton elintézi, majd Ankhhorral is végez a hullafeldolgozóban. Erős idegzetűeknek ajánlott képsorok, ahogy a gonosz halottat vérpermet közepette nyúzzák és szedik darabokra a gépezet robotkarjai.
Ami tetszett a képregényben: Dredd továbbra is laza. Szépek, néha túl naturálisak a rajzok. Nagyon tetszett az egyiptomi bíró-dizájn és az a terület és nagyon részletesen van ábrázolva, szfinxszel, piramissal az atomsivatag közepén.
Ami nem tetszett benne: viszonylag kevés a párbeszéd, nem olyan összetett, mint a régi történetek, viszont aki szereti a trancsírt, annak tetszhet ez a képregény. Egyébként a múmia honnan a frászból ismerhet olyan szavakat, mint kromoszómák és gének? Mert szomjazik rájuk más férfiakból… hát nem tudom, ez így elég furán hangzik.
Sziasztok!
