Sziasztok! Ma a Watchment fogom nektek bemutatni, ami azt jelenti, hogy sikerült pár nap alatt értő olvasással elolvasni. Összességében az az érzésem, hogy az ember nem ilyennek képzel el egy szuperhősös képregényt. Ahogyan a múltkori ajánlóban a fülszöveget idéztem, leírtam, hogy ez a képregények képregénye. Az biztos, hogy a képregények között igazi kuriózum, mindenféle szokásos sablontól mentes.

Az alaphelyzet az 1980-as évek, egy atomháború szélére sodródott Amerika, ahol a maszkos hősök már kimentek a divatból. A Percrekészek (Minutemen) ideje már régen lejárt, egy - a hősöket visszavonultató - törvénynek hála. Aki nem adta fel küldetését, az törvényen kívülivé, körözött személlyé vált. Ilyen például Rorschach, aki személy szerint a kedvenc hősöm volt. Neve árulkodó, nem csak a maszkja, hanem a lelkiállapota is kikövetkeztethető.

Az egész komikum abból adódik, hogy a főszereplő hősök a hatvanas, hetvenes években voltak aktívak, a visszavonulás persze egyiküknek sem tett jót. És ezeknek a puhányoknak kellene egy elég komoly és összetett bűnügyet felderíteni, ami arra utal, hogy valaki maszkosokra vadászik. A történet rá akar világítani arra, hogy nem csak fekete és fehér a világ, olykor a rossz cselekedeteket igazolhatja egy magasabb jó, amihez vezetnek. Ha elolvassátok, tudni fogjátok, miről szól a dolog, nekem a végkifejletet elég nehéz volt elfogadni, bár ha a másik oldalát nézzük...

Főszereplőink egytől egyig átlageremberek, akiknek, bár éveken át hősként működtek, van árnyoldaluk. Van itt paranoid skizofrén (?), erőszaktevő, valamelyiküket pedig rasszistának, egyenesen nácinak állítja be a közvélemény.

A képregény szépen felépíti ezt a világot, a káoszt, ami uralkodik, és nagyon tetszett, hogy nem egyszerűen csak a paneleken keresztül történik ez, hanem minden fejezet végén különböző szösszeneteket kapunk, amik belehelyeznek minket a világba. Így olvashatunk újságcikkeket, a hősökkel készült interjúkat, vagy éppen az Éji Bagoly könyvéből részleteket. Többek között ezért is hosszú olvasmány a kötet.

A másik ok, hogy a panelek olyan mesteriek olykor, hogy az ember szeme tényleg elidőzik rajtuk. Nekem az emberábrázolása nagyon reálisnak hatott, olyanok a rajzok, mintha bármelyik nap szembejöhetne velünk bármelyik szereplő. Nagyon erőteljes a színhasználat, végig feszültséggel teli. A képi megvalósítás miatt is szerintem a képregény simán megérdemel egy 16-os karikát.

A kötet megvalósításáról röviden annyit, hogy a Fumax Kiadó adta ki, 2018. júlisában. A kiadó megint remek munkát végzett, mint például a Halál kötetnél. A kötet nagyon szép masszív HC. Az ilyen munka miatt is várja az ember hónapról hónapra a megjelenések bejelentését.

A kép egy kicsit átvariált borító, amit a kötet borítógyűjteményéből vettem ki.

Végezetül csak annyit, hogy vegyetek és olvassatok képregényeket! Higgyetek nekem, megéri.