Sziasztok!
Anno az első posztomban írtam, hogy szeretném, ha az idők folyamán megismernétek, ennek kapcsán szeretnék egy képregényekhez kapcsolódó történetet elmesélni.

Gyerekként kezdtem el képregényt gyűjteni, és az Újvilág Pókemberrel [Csodálatos Pókember, vagy ha tetszik (Cspv2) Adoc-Semic "gondozásában" 90 számot élt meg] kezdtem el, a kétezres évek elején. Ez az egyetem elkezdése miatt félbemaradt, majd később kezdtem felkeresni a hiányzó darabokat, elég sok ilyen volt, "gyerekként" nem voltam túl kitartó. Szóval amikor elkezdtem felkutatni ezeket, megkérdezték többen gyűjtőtársaim közül, hogy minek pont ezt a szart, sztoriban sem túl erős, rajzban sem, meg hát foszlik szanaszét az a gagyi papír , vegyél mást. :)

Ennek a gyűjtögetésnek személyes okai voltak azonban, nem maga a képregény, vagy a történet iránti lelkes rajongás. Az egész oka anyai Öreganyám volt, és az Ő Pókember iránti rajongása. Meg fogtok lepődni, Mama, a maga 69 éves létére, imádta a hálószövő kalandjait, a filmmel lett rajongó, majd amikor meglátta a kezemben a füzetet, einstandolta, és mindig ő olvasta el először. Péter és Mari (ahogy magyarosítva hívta őket) középsulis sztorija nagyon tetszett neki, meg az igazán ocsmány szörnyek. Meg is kérdezte, hogy az első filmben miért jelmezes maszka volt a Manón, és miért nem egy benga állat lett, mint az Újvilágban. Mindig rajtam lógott, hogy mikor lesz már újabb füzet, mert alig bírja ki, hogy mi lesz a kis Péterrel, mert megint bajba került és úgy maradt a vége. Mondjuk Mama annyira laza volt, hogy együtt toltuk végig a Resident Evil 2-őt is, mert abban is voltak szuttyogós szörnyek...

Amikor a nekem már igen régi Újvilág Pókembert veszem a kezembe, annak ellenére, hogy már 12 éve nincs köztünk, mindig eszembe jut Mama hangja, hogy mennyire jó fej volt, és hogy mennyire szerette a kis Péter Parkert. Ezért kellett összegyűjtenem azt a fránya fos kiadású Semices Cspv2-őt.

Szóval boldogan vettem kezembe az NMK kötetét, melyben ismét elolvashattam egy szebb köntösben a Pókember első láb- és hálópróbálgatásait. Aztán lehet még egyszer írok róla értelmes véleményt is.