Sziasztok! Mai nap a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 43. és 44. számában megjelent Garth Ennis-féle Megrorlót vesézem ki. Ezúttal spoileresen.

Örültem, amikor a Megtorló került a kezembe, mert Garth Ennis írásaiba szerettem volna betekintést nyerni, mert a Prédikátort egy általam meg nem nevezett ok miatt kihagyom. Hálisten a Megtorlót is Steve Dillon rajzolta, aki a Preachert is, már nem bánok semmit. Jöjjön, aminek jönnie kell.

A történet elején Megtorló hazatér egy angyali találkozás után, és el is kezdi a megtorlást, de még hogy. Életszerűen indul a történet. A maffiával szemben nehéz fellépnie, ezért szépen, külön-külön becserkészi a tagokat. Ebben még volt is fantázia. Frank amúgy sem egy jó fiú, szereti az ellenségeit vonat alá lökni, cafatokra robbantani, szóval módszerei változatosak. A lényeg, hogy a bűnös elemek lilvidálásra kerüljenek. Csodálkozom, hogy eddig a maffiacsalád képes volt túlélni, mert szerintem ezek a világ leghülyébb maffiózói. Hogy lehet valaki akkora barom, hogy egy állatkerti üldözés során önként beugrik a jegesmedve kifutójába, ahol simán széttépik a feldühödött jegesmedvék? Kész voltam. Szóval Frank Mr. Smithként beköltözik egy házba, ahol 10 perc alatt kiderül ki ő, így veszélybe sodorhatja a jóakaróit.

Számomra a legvisszataszítóbb az, hogy az egész egy kommersz, eltúlzottan erőszakos, következetlen massza. Frank egyik jelenetben visel golyóállót, majd amikor kell a feszkó, az író elfelejti felöltöztetni, hogy szitává lőhessék, hogy lehessen aggódni érte. Nem aggódtam. Van még három megtorlóutánzat a történetben, akik közül a pszichopata Pap kifejezetten tetszett, a végén persze meghal, csak hogy sajnáljam. :( Röhejes, hogyan intézi el a megölésére felbérelt Oroszt is (harmadik kép), aki nekem ártalmatlanabbnak tűnt, mint a jó öreg Shrek. Az is volt.

A rajzok szerintem átlagon aluliak, Isten Nyugasztalja Dillon bácsit, de ezek olyan statikusak, egysíkúak, hogy el sem tudom képzelni, hogy ezek az emberek mozognak. Úgy néznek ki, hogy mindannyian a fogaik között hasbeszélnek. Kedvencem a Stallone fejű Frank volt. Kifejezetten zavart, hogy a golyók narancssárga csíkot húztak minden panelen.

Nem mondom, hogy nem voltak jó pillanatai, de alapvetően egy kommersz, igénytelen, eltúlzottan véres, és céltalan képregénynek tartom ezt, és nem értem, miért került ez beválogatásra a sorozatba.

A képen néhány elborzasztó panel. Köszönöm a figyelmet.

Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 43-44. Üdv újra itthon, Frank! (Suvet, 2019.)