Sziasztok!

Egy hónapja, hogy nem jelentkeztem a blogon, ezalatt az idő alatt viszont, aki követi a Relic Hunter facebook oldalát, az találkozhatott velem. Ott mindig az adott hét témájának megfelelő képregényes bemutatóval szoktam jelentkezni.

A mai alanyom, viszont nem illik bele egyelőre egyik ilyen témába sem, viszont színvonala és a bennem iránta kialakult érzelmek miatt méltó a bemutatásra, ezért szeretném nektek ezt most megejteni. Ez a Saga képregénysorozat, aminek nemsokára jön a 4. része. Brian K. Vaughan (többek közt Y - Az utolsó férfi szerzője) írta és Fiona Staples rajzolta.

Első benyomásra a képregény nagyon durva. Vegyük a kezdő képsorokat, ahol a főszereplő hősnő épp világra hozza hibrid gyermekét, közben az "Azt hiszem, beszarok!" mondatot ordibálja, első paneleknek erős. Erre még rátesznek egy lapáttal, hogy férje, erre alkalmas eszköz híján elharapja a köldökzsinórt. 

Ha maradt még olyan, aki tovább olvas, folytassuk is. ;)

A történet egyébként fantasyval átitatott scifi ponyva, simán emészthető kategória annak, aki nem riad meg gyulladt heréjű háromszemű óriásoktól, vagy aknára lépett hulla szellemétől, aki egyébként a bébiszitter a történetben. Olyan személyeknek is ajánlom,  akit nem borzaszt el az ember és a pókszerű mutáns űrlények közötti szerelem.

A főszereplők egyébként egy modern Rómeó és Júlia történetbe csöppennek, csak itt nem családok háborújáról van szó,  hanem egy bolygó és a holdja közöttiről. Ebbe a háborúba aztán mindenféle népség becsatlakozik. Ebben az időszakban szeret egymásba egy katona és az általa örzött hadifogoly.  Az ő kapcsolatuk a háború végét eredményezheti, aminek nagyon sokan nem örülnek.

 A történet fantáziadús, színes,  humoros,  kellően bunkó, és több helyen túlfűtötten szexuális. Tehát mindenben bővelkedik,  amire az embernek szüksége lehet egy képregényben.

Pusztán kedvcsinálóként,  olyan idézhető és örökbecsű szövegeket tartalmaz,  mint például: 

"Az óriás gonosz űrmagzat fekete trutyit lőtt ki a szeméből!"

Sose gondoltam volna,  hogy ehhez hasonló mondatot bármikor is fogok olvasni.

Összességében mindenkinek ajánlom,  aki nem riad vissza a meghökkentő képi megjelenítéstől  és a szókimondó szövegtől. A rajzok nekem nagyon tetszenek, tetszik az, hogy egyébként a leírva gusztustalannak ható  karakterek is lehetnek vonzóak a szemnek.  erre igazából példa az Űzés nevű, a képen látható pókszerű fejvadász, aki első ránézésre nem bizalomgerjesztő, de a szerelmes férfi szemszögéből nézve már teljesen más a helyzet.

Itthon kiadta A Pesti Könyv Kiadó, limitált keményfedeles és tpb formátumban.

 A képen látható a főszereplő szerelmespár,  a "mellyes" pókasszony fejvadász maca, valamint a droid hadsereg egyik helytartója amint tisztelettel kéri katonáit hogy takarítsák le a kocsifelhajtóját.

 Köszönöm a figyelmet, amennyiben további képregényes tartalmakra vagytok kíváncsiak, keressétek a Relic Hunter Facebook oldalát ahol hetente képregényes bejegyzéssel készülök.

Sziasztok!