„- Mega City 1 büntetőkódex 334.8 paragrafus: Szándékos rongálás. Büntetése 2 év. 11-5C szakasz: lőfegyverrel visszaélés. 5 év. 34-A szakasz: ellenszegülés a letartóztatásnak. Ez 20 év. 9804: bíró elleni emberölési kísérlet…
- Jaj ne mondja már. Életf…
- Nem. Halál.”

Dredd bíró és a blokklázadás egyik felkelőjének rövid beszélgetése (részlet Judge Dredd: The official movie adaptation című képregényből, Cinergi & DC [1995], ford.: Én, azaz Peter Porker, máshol Jimbo)

Amint látjátok, ma a Dredd bíró film hivatalos képregényváltozatát veszem górcső alá. Képregényfilmből készült képregény, hát így nem hangzik túl veretesen. Mindenkit megnyugtatok, nincs akkora gond ezzel.

A képregényt Andrew Helfer írta, és Carlos Ezquerra rajzolta. A színekért Michael Danza volt a felelős. A képregény szerintem egy kellemes kis iparosmunka. a rajzok szerintem nagyon rendben vannak, a karakterek kinézete inkább képregényes, mint filmes, és a hátterek is részletesek. A színezés néhol hagy kívánnivalót maga után, sok helyen a háttereket alkotó rajzok a tompa színezésnek hála kicsit ködbe veszők, de nem zavaró a dolog, végig ad a képregénynek egy titokzatos hangulatot.

 A film sztorijával nem tudom ki mennyire van tisztában, én már nagyon régen láttam. A fő problémakör az emberek klónozása, Rico és Dredd, mint „testvérek” egymáshoz való viszonya (Dredd elítélte Ricot korábban, és elvileg ki is végezték, de túlélte). Dreddet elítélik egy Rico által elkövetett merényletért (a genetikai állományuk a klónozás miatt ugyanaz, ezért simán rákenik a dolgot). Közben Rico és a gonosz Judge Griffin egy klón bíró hadsereggel kívánja felváltani az igazi bírókat. A mészárlásról csak a párbeszédekből értesülünk, annyira nem vitték túlzásba ezek ábrázolását. Egyébként Rico végül klón Ricokkal akarja uralma alá vonni Mega City 1-et, de Dredd gyorsan közbelép és leejti a mélybe. Kicsit hirtelen lezárása volt a történetnek.

Kifejezetten tetszett az a rész, amikor az Angyal fiúk kerülnek a képbe, a Scott Wilson által alakított papa karaktere egyből beugrott, és az átkozott föld feelingje is átjárt egyből, bár ebből is keveset kapunk a képregényben (ahogy a filmben is). Ami engem kicsit zavart a történetben, hogy a nyugalmazott bírókat – a Day the Law Died Sagában megismert világhoz képest, ahol taníthattak halálukig – kiküldik meghalni az átkozott földre. Valljuk be, micsoda megbecsülés ez. Évtizedes szolgálat után hirtelen halál az atomsivatagban… A filmben is így volt tudom, de akkor is.

Összességében a képregényből árad a kilencvenes évek akciófilmes érzésvilága. Ez vagy bejön valakinek, vagy nem. Nekem tetszett.

Sziasztok!