Sziasztok!

Ma a Britannia kapitány képregényt (Alan Davis, Alan Moore, Fumax Kiadó, 2019) vesézem ki nektek, ha szeretnétek, ha nem.

"Egy párhuzamos világban saját alternatív énjeimmel harcolok egy csapat parahumán zsoldos oldalán, akik azt akarják, segítsek a tévesen megvádolt uralkodónőnek... Volt már, hogy egy mondat felénél rájöttél: teljes képtelenség amit összehordasz?"
(részlet a képregényből, ford.: Lunczer Gábor)

Alan Moore-tól megszokhattuk, hogy "uzsgyi neki, csapjunk is a közepébe" módon kezdi el a történeteit. Jelen bejegyzés alanyánál is erről van szó. Konkrétan a képregény első 100 oldalán azt se tudtam, hogy ez mi a szar. De nem csak én voltam így ezzel. Ugyanis a képregény főhőse, Brian "lúzer" Braddock se nagyon érti, ki kivel van a képregényben, vagy hogy hova is akar ez az egész összevisszaság kilyukadni.

Szóval igen. A "mi a szart olvasok érzés" kitartott a képregény nagy részén keresztül, viszont gondoltam, hogy Alan Moore képregénye tartogat még számomra dolgokat. De ne szaladjunk egyből a végére.

Az egész képregény azzal kezdődik, hogy az egyik alternatív világban zavar támad, egy elmebeteg szuperhumán (a politikus James Jaspers) valóságtorzító ténykedéseinek hála szétesett egy univerzum. Vagyis nem is itt kezdődik, hanem ott, hogy főhősünket majd' minden segítőjével együtt porítják, majd elföldelik. Ugyanis az a bizonyos gonosztevő készít egy hőspusztító biorobotot, aki az összes hőssel végez. Ebben a világban Merlin olyan nagyhatalmú lény, aki mindenek felett áll, kvázi istenség. Tervei közt szerepelt Britkapi feltámasztása és egy másik világban való bevetése. Mert egy másik univerzumban megismétlődni látszik a megsemmisült világnak a története. Bonyolultnak hangzik? Az is. Mert komolyan az olvasónak fingja sincs ki kivel van.

Miért is lúzer szerintem Braddock? Nem is nevezném hősnek. Igazából Braddock egy boxzsák, akit kényére-kedvére verhetnek agyon, amíg mások megmentik a világot. :D Ahogy a képregényben is ábrázolják, ő is csak egy sakkbábu, ami a hatalmasok sakkjátszmájának csak egy kis szereplője. Belecsöppen egy omniverzális koncepciós perbe, aminek következményeképpen egy egész univerzum egy gombnyomással törlődik a valóságból. Még mindig nem értitek mit írok? :D Nem csodálom, ezt el kell olvasni.

Igazából ez a képregény nem olyan, mint egy átlagos szuperhős képregény. Nekem a kedvencem a valóságtorzító politikus James Jaspers valós politikusokat kifigurázó karikatúrája. Moore őszinte, a politikusokról alkotott véleményét egyértelműen elénk tárja. A politikusok úgy alakítják a valóságot, ahogy akarják. A képregényben is a hősöket koncentrációs táborokba zárják annak ellenére, hogy sose tettek semmi rosszat. De Jaspers ezt sugallja. És a népnek ez pont elég.

Még egy pozitívum: a végjáték. Lebilincselő vizuális élmény volt az utolsó fejezet, ahol a valóságtorzító Jaspers a másik énje által teremtett biorobottal harcol a megmaradásért. Mint egy absztrakt festmény. Gyönyörű színek, rajzok. Nem mintha máshol ronda lenne a képregény, de ez kifejezetten tetszett.

A Fumax Kiadó képregényeinek megjelenését szerintem nem kell már külön bemutatnom. De azért megismételném magam azok kedvéért, akik még nem ismerik (van ilyen?) a kiadványaikat. Pazar, profi, igényes megjelenés. A könyvben kapunk még csomó vázlatrajzot, borítógrafikát, és egy Alan Moore előszót is.

A képeket a képregényből fényképeztem ki. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kicsit elgondolkodtatóbb darabot venne a kezébe.

Sziasztok!