Sziasztok!

Ma a Judge Child Saga történetét hoztam el nektek. Az eredeti megjelenése a 2000AD Magazine 156-181 Progban, 1980-ban volt, nekem a 2013-ban újranyomott zsebkönyv változata van meg. Kezdjünk is bele!

„Dredd jelentéséből:

Lopez hozzáállása sok aggodalomra ad okot. Ha valaki túl sok figyelmet fordít a külsejére, az mélyebb személyiségbeli hibákról árulkodik. Egy bírónak tisztának, egyenesnek, komolynak kell lennie – és semmi több. Nem szépségversenyen vagyunk.”

(részlet a képregényből, írta John Howard, ford.: jómagam)

A Judge Child Sagát leginkább azzal a mondattal tudnám jellemezni, hogy nem a végkifejlet a lényeg, hanem az odáig vezető út. Ahogyan az ajánlómban is írtam, Dredd ismét egy nagy útra kel. Úgy néz ki, nekem ezek a képregények jutnak. :D

Az egyik pszi-bíró ugyanis Mega City 1. pusztulását jósolja meg, és ezt csak egy gyermek, a serdülőkorú Owen Krysler akadályozhatja meg, aki majd egyszer főbíró lesz, és úgymond uralkodik majd a város felett. Owen Krysler egy muti igazából, aki a pszi-bírókhoz hasonlóan ugyancsak látja előre a jövőt. Soha nem tévedett még. Fel is kelti az emberkereskedők figyelmét. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Dredd elindul az átkozott földre, hogy meglelje a gyerek bírót. Az átkozott földön ő is – szándékosan – rabszolgasorba kerül, hogy a rabszolgakereskedők területére bejusson. A Lawmastere (motorja) később, terveinek és programozásának megfelelően megmenti őt.

Az Átkozott Földön keresztül eljut Texas Városba, ahol összeakaszkodik a hírhedt Angyal fiúkkal. Hát ki ne emlékezne rájuk. Igazi vásott kölkök azok. :D Rá is eresztik Dreddre azt a mutáns kerek szutymallékot, ami a képen van. Hát ennek otthon kellett volna maradnia önkéntes karanténban. Általában a mutáns szörnyek, szutymallékok, trotlyik, mutik, egyéb genetikai hulladékok nem túl hosszú életűek, ha Dredd a közelükben van.

Dredd amúgy is mindent túlél. Vegyük sorra, miket is olvastam eddig. Az biztos, hogy Dreddet abban a pár könyvben, amin túl vagyok legalább háromszor felrobbantották, egyszer fejbelőtték, egyszer leharapta majdnem a kezét egy mutáns krokodil szörnyeteg, most meg telibe trafálta egy kard. Már megint előre szaladtam, az egy kicsit későbbi prog volt.

Szóval Dredd túléli Texasvárost, és hova megy tovább? Na hova? Az Angyal Banda, a gyerek elrablói után, az űrbe, néhány társával, Lopezzel, Hersheyvel például. Ez oszt igen. :D És itt kezdődik az igazi móka.

Miközben az Angyalok nyomát követik, csomó bolygóra tévednek. Út közben likvidálnak egy gyilkos póklábú bánya űrállomást (jó, lehet kicsit sok, de tényleg ilyen volt), ami hamis rádióadásokkal csalogatja magához az arra utazókat. Betévednek a rímben beszélő ősemberekhez (zseniális fejezet), akiket primitív buta lényeknek néznek. Itt felkerül Dredd arca egy barlang falára, mint egy Isten. :D Az is.

Tovább utazva megküzdenek egy éhes bolygóval, és találkoznak "halhatatlan" emberekkel, akik haláluk után egy biochipre mentik ki személyiségüket. Nekem a kedvencem mégis az a bolygó volt, ahol 12 agresszív nép él, és agresszivitásukat háborús játékokkal vezetik le. Dreddék itt is abálnak egy kicsit, miközben az őslakosok a hadifoglyokkal etetik a hatalmas varangyos béka istenüket.

A Necros bolygón egy nekromantával kerülnek hőseink szembe. Itt egy vudu szertartás közepette a nekro egyik lénye megöli Dreddet (az a bizonyos kardos baleset), de egy varázslat visszahozza az életbe.

Végül a Xanadu nevű bolygón elérik céljukat. Az Angyal fiúk gyors és változatos halált halnak Dredd keze által. Kettőjüket felrobbantja, a harmadikat pedig bedobja egy vulkánba. Angyal Papát viszont nem sikerül likvidálnia, mert Owen öncélúan megöli a legidősebb bandatagot. Dredd csalódik az önbíráskodó gyerekben, ezért sorsára hagyja.

Hogy mégis mi lesz az a bizonyos katasztrófa, amit a gyereknek meg kellett volna akadályoznia? Később ki fog derülni. ;) Zárásként viszont álljon itt egy idézet az angyal fiúktól:

„- Hé Junior, jólenne, ha nem ölné’ meg többet mán közülök, mer’ nem marad, akit terrorizálhatnánk!

- Ne legyé má ilyen ostoba, Link! Ha már mind halottak lesznek, csak átmenünk a kövi faluba!”

Sziasztok!