Sziasztok!

Tudjátok eléggé Star Wars fan vagyok. A Marvel korszak képregényei közül volt, ami tetszett, és volt, ami kevésbé. Most ne hánytorgassuk fel a múltat, tekintsünk előre.

1997-2012 között jelent meg a Dark Horse Comics gondozásában a Vérvörös Birodalom sorozat. A három önálló, de összefüggő történet most egy kötetben is olvasható. A Szukits Kiadó 2020-ban megjelent Vérvörös Birodalom című, masszív, 500 oldalas fantasztikus könyvében.

 A képregény végén található karakterleírásból megtudhatjuk, hogy a császárt halála után klónozták, viszont a császári testőrgárda egyik tagja, Carnor Jax szabotálta a császár klónját, megölte, és önjelölt uralkodóként a helyére ült. Hát szabad ilyet? A lényeget majdnem elfelejtettem, a testőrgárda tagjait is lemészároltatta. Egy kivételével. Kir Kanos ugyanis megmenekült.

Kir Kanos egy makacs csávó, hűsége Palpatine császárhoz köti, és mindenáron meg akarja bosszulni őt. Útjába nem igazán állhat senki, bár sokan próbálkoznak, és a birodalom széthullását követő zűrzavarban maga sem tudja, hogy kiben bízhat, és kiben nem. Így találkozhatunk a Birodalom csatlósaival, a Maradvány hadseregeivel, a csempészek és fejvadászok képviselőivel, huttokkal, és ne feledkezzünk meg az Új Köztársaságról sem. Itt ismerd ki magad, ha tudod. És még egy cseppnyi romantikára is jutott energia.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy bonyolódik az egész hatalmi játszma. A birodalom cafatait marcangoló belső ellenségeskedés, a köztársaság variálása, és a háttérből irányító, néha elő-előbukkanó Nom Anor miatt az olvasó nem nagyon tudja, éppen ki, mit, miért cselekszik. Az egész képregényt átitatja az intrika, és ez szerintem nagyon jól áll neki. Igazából a Carnor Jax történetét bemutató első fejezete tetszett a legjobban, viszont a Vér Tanácsa és az Elveszett Birodalom is tartalmazott rengeteg fordulatot, és egy percig sem unatkoztam.

A rajzok minősége nagyon hullámzó. Sajnos a második és harmadik történetben sokszor találkozhatunk elég ferde fejekkel, sokszor azt néztem, hogy a rajzon látható alak ember, emberszabású, űrlényszabású majom, vagy mifene. Kicsit az arcokra több időt kellett volna fordítani. Az ismerős arcok (nem a zenekar) is sokszor ismeretlenné vannak deformálódva, máskor meg olyan gyönyörűek, hogy megszólalnak, lelépnek a képregény lapjairól. És miért is jó ennek ellenére a képregény? Azért, mert nem megy az olvasási élmény rovására. Mert a történet miatt mindent meg lehet neki bocsátani.

A Szukits Kiadó képregényeinek megvalósításával soha nem volt különösebb bajom, de ez most kifejezetten szép darab. A maga 500 oldalával szép vaskos, és a borító gyönyörű. Nem tudom, láttam-e már ennél szebbet.

Ami igazán zavart, hogy vége lett. Lehet panaszt fogok tenni. Folytatást kérek! Most! De jó lesz azonnal is.

Sziasztok!