Sziasztok! Ma egy újabb SW képregényt mutatok be, ami a Doktor Aphra első kötete a Szukits kiadótól. A képen a kiadvány szerepel.

Eleinte nagy szkeptikusan álltam a történethez, hogy van-e a szereplőben annyi, hogy megérdemeljen egy képregényt. Megmondom, szerintem nincs.

Megszoktam már a képregényekben, hogy a gyengébbek kedvéért van egy rövid szöveges bemutató, a mi töetént eddig résszel, hogy esetleg ne tök hülyén kezdjek neki olvasni. A Star Warsoknál eddig nem volt erre szükség, kb mindig ott folytatták, ahol az előzőek befejezték. Ennél a történetnél viszont kellett volna egy bevezető, hogy tudja az ember, hogy mi a francot fog olvasni, ugyanis olyan fogalmakkal dolgozik, amik nekem mezei sw fannak eddig ismeretlenek voltak.

Próbálja megteremteni a hangulatot a képregény a filmekből ismert helyszínekkel, már látott kreatúrákkal, de sajnos ez nem sikerült teljesen. Megint a két robot viszi a prímet, Beetee és Tripla, akik ugye örömüket lelik a gyilkolásban és kínzásban. Bennük nem lehet csalódni.

A történettel az a bajom, hogy teljes érdektelenségbe fullad, egy rég kihalt rend pusztulásának kutatása. Egy robotba zárt lélek és a rengeteg sallang.

A végén még megkapjuk a Disney-féle pc szarságot, Aphra doktor nem heteroszexuális, nem mintha ez bármit adna a karakteréhez. 

A kötet megvalósításáról annyit, hogy a kiadó továbbra is a szép keményfedeles megoldást választotta, ami szerintem továbbra is illik ezekhez a képregényekhez. Az egyik oldalon van egy megbocsátható szépséghiba (elcsúszott egy borítóoldal).

A képen Aphra (Gillen, Walker, Deering, Fabela, Szukits 2018.)

Hello mindenki! Mai alanyom a múlt héten megjelent Mega Marvel. Szám szerint a harmadik kötet.

Ezúttal is sikerült feltenni a mércét a Kingpin Kiadónak. :D Csak az a baj, hogy ez sem kapott lezárást.

A történet az M-nap után játszódik. Kérdezed, hogy mi is az az M-nap? Segítek. Azt a napot nevezik ennek, amikor a Skarlát boszorkány elintézi, hogy a mutánsok 90 %-ának eltűnjön az ereje. Erről mondjuk az elején nem sokan tudnak... Ugye mekkora szívás? X-men mutánsok nélkül... na nem esszük olyan forrón. :P

Hát ez az X-faktoros, X-menes sztori azt hiszem a kedvencemmé válik. A párhuzamosan futó X-faktor történetből már jól ismert karakterek is felbukkannak ebben a kötetben. Izgalmas egy sztori, humorban annyira engedi el magát, amennyire szükségem volt rá, de végig volt benne egy elhagyatottság, reményteleség.

Az M-nap után sokan azt gondolták, hogy a mutánsoknak leáldozott, hogy kihalófélben lévő faj, és újra feltámad a remény, amikor megszületik egy új mutáns. Ez ugye egy reményteli esemény ugye? Hát nem mindenki gondolja így, ugyanis két alternatív idősik nyílik meg, amiből megismerhetjük az egyiket egy kis időutazás segítségével.Egy olyan idősíkot, ahol a mutánsoknak nem túl reményteli a helyzete.

Röviden ennyit gondoltam ajánlóként.

A képen Mega Marvel 3. Messiáskomplexus (Kingpin 2018. július)

Sziasztok! Elérkezett a nap, hogy elolvashattam végre a nemrég megjelent Star Wars sorozat következő kötetét. A Szukits Kiadó gondozásában jelent meg szép kemény fedeles formátumban, a gerince nem illeszkedik a korábbi kötetek gerincéhez, mert az oldalán a Marvel felirat hiányzik, valószínűleg valamiféle jogi probléma lépett fel, nem értek hozzá. Csak gondoltam, megjegyzem :D Az Aphra kötethez külön gondoltam majd bejegyzést írni, az is megér majd szerintem egy misét. Jelen kötetben a Sikolyok fellegvár 1., a Star Wars 31-32. száma, és az Aphra 7-8 száma van összegyűjtve.

Leszögezném, hogy még az Aphrát nem olvastam, ami ennek a kötetnek az előzménye, de annyira összevissza vannak ezek már kiadva, hogy a fene se tudja nyomon követni, melyik következik melyik után (vagy inkább csak hülye voltam, hogy nem néztem meg a tartalomjegyzéket ;)

Felemás érzéseim vannak mindig a sorozat köteteivel kapcsolatban, ami lehet a Kiadó hibája, lehet az enyém. :D Egyszerűen nem veszi be a gyomrom azt, hogy egy kötetben annyiféle rajzot lehet látni, hogy egyik még csak közelről se szagolja a másikat. A maguk módján igényesek mind, de ahogy hozzászokik a szemem az egyik kinézetű Luke-hoz vagy Aphrához, már lehet nézni a másik félét. Nekem sokkal jobban tetszenek Salvador Larroca rajzai...

A történet a szokásos lázadós-birodalmis peremvidékes elhagyatott bolygós maszlag, mint a többinél, talán csak annyi a különbség, hogy kevés a szöveg, így nagyon rövid olvasmány. A történetben egy peremvidéki bolygó királynőjéhez látogatnak el Luke és Aphra, Krrasantan vuki fejvadász társaságában, no meg a két nagy dumás droid is velük tart (Beetee és Triplazéró). Persze lesz benne lázadós megmentés is, ahol feltűnnek a sorozat többi főszereplői is.

A történet szerint a Ktath'atn királynője meg tud nyitni egy Jedi kristályt, amiben archiválva van egy régen élt jedi személyisége, azonban a királynőnek van egy fura titka: élősködő kullancsok segítségével irányítja a bolygó lakóit, és az életenergiájukkal táplálkozik. Ennyi. Persze megint van a történetben egy kiszámítható árulás, meg egy csomó poén, ami a droidok érzelemmentes lényéből fakad, ezért már érdemes rászánni azt a fél órát, ami alatt el lehet olvasni. :D

Összességében csalódott vagyok, a rajzok soha nem voltak olyan nagy minőségűek, hogy elidőzzön rajta a szem, nem úgy mint egy Spawn, vagy Blacksad esetében, de ez a kötet történetben is sokkal gyengébbnek tűnt nekem, mint a korábbiak. Inkább olvasnék még egy kicsit Obi-wan naplójából.

A képen: Star Wars: A Sikolyok Fellegvára (Szukits, 2018. július)

Sziasztok! Bár bemutatkozó bejegyzést nem terveztem írni, remélem azért időközben megismerhetővé válok majd. Röviden magamról annyit, hogy egy alternatív univerzumból származó Pókmalac vagyok, aki szereti a képregényeket.

Első bejegyzésemként a 2018. július 15-én megjelent Maximum Carnage (Totális vérontás) képregényről szeretnék véleményt írni, mellékelve ezt a gyönyörű borítót.

Manapság a nagy képregénydömpingben az ember azt se tudja, melyik kiadó újdonságait vegye, az igazi gyűjtő nehezen tud kivételt tenni, így esik bele abba a hibába, hogy egy hónapban több tízezret képes odaadni kedvenc képregényeiért. Sajnos idén júliusban velem is ez történik, a MAximum Carnage mellett megjelenő új Marvel+ X-men sztori mellett az új Mega Marvel is megjelenik (Messiás komplexus), mindezekre rátesz egy lapáttal a Fumax kiadó Watchmenje, Sin City-je, a Szukits Star Wars sorozata, meg a felsorolhatatlan egyéb kiadók újdonságai.

A Maximum Carnage második része a szokásos Hihetetlen Pókember Különszámaként jelent meg 116 oldalon a Kingpin Kiadó gondozásában. A megvalósítás, a kiadót ismerve ismét nem hagy kívánnivalót maga után, szép füzetről van szó. Nem egy túl kiforrott, vagy bonyolult történet, az első részben (Spoiler) Carnage kiszabadul az elmegyógyintézetből, és soha nem ismert magaslatokra tör az ereje. Belekezd egy hihetetlen vérontásba, amiben segítségére van "szerelme", Sikoly, és a végtelen háborúból ismert Pókember hasonmás (Alakmás). Hullanak az emberek, Pókunk pedig Venom segítségére szorul, aki ugyan kétes erkölcsű, de a halálos védelmezőből (Mega Marvel 2.) tudjuk, hogy a gyengék védelme lett az új életcélja. A vérontás megállítására törekszik még a Fekete Macska, Deathlock, Morbius, Köpeny (és Kard), és egyéb mellőzött szupehősök :D

A rajzok (Alex Saviuk) nekem személy szerint tetszenek, azonban Terry Kavanagh író teljesítményével nem vagyok teljes mértékben megelégedve. Ez egy végletekig elhúzott, és az unalom homályába vesző történet, tele magukban beszélő képregényhősökkel (egy ponton Sikoly meg is jegyzi, hogy kezd a szokásosnál is őrültebb lenni, mert úgy beszél magában, mint egy képregényhős). Spoiler!! a hőseink már a 2. rész közepén oda jutottak, hogy legyőzzék Vérontót, de Pókember naiv igazságérzete nem engedi megölni az olyan gyilkost, akinek százak (?) vére tapad a kezéhez. Persze megjelenik Kapi is, aki nem tudom, mit fog hozzátenni ehhez. Sajnos ez a stílus nekem nem a gyengém, jobban szeretem a lényegre törőbb történeteket. Nyilván nem lehet  mindenki Peter David (nekem az ő sztorijai jobban tetszenek, vegyük csak az X-faktort). Ez egy egyszer olvasós képregény, amit kb. 45 perc alatt ki lehet végezni, és még jön egy harmadik része is. (jajj)

A kiadó a ráeső dolgokban megint igényes munkát adott ki a kezéből.

A kép forrása Hihetetlen Pókember 2018/3. különszám (Kingpin Kiadó, 2018. július)