Sziasztok!

 Megjelent a Marvel+ 41. száma, ennek bemutatásával folytatnám a blogot, szigorúan spoilermentesen.

A füzet két történetet tartalmaz, az egyikben folytatódik az X-men M-nap utáni szenvedése :D, a másikban pedig egy frankó kis sztorit olvashatunk Mr. Wilson Fiskről (Kingpin/A Vezér).

Utóbbi történetről írnék röviden. Mr. Fisk a Marvel képregények egyik szupergonosza, képregényolvasók számára ismert a nagydarab, csupa erő maffiavezér, aki egyetlen szorításával képes kinyomni a &đ@rt is ellenfeleiből, könyörtelen, és valahogy – a pénze segítségével – sokszor balhét megúszott már. Aki a régebbi Marvel filmek iránt érdeklődik, a karakter szerepelt a Ben „Géza” Affleck által fémjelzett Daredevil /Fenegyerek/ című középszerű filmművészeti alkotásban is, ahol Michael Clarke Duncan játszotta (névre kattintva Wikipédia fog felugrani). Én a Csodálatos Pókember (v2) képregényekből ismertem meg a karaktert, ott annyira nincs felépítve, mint ahogyan más karakterek sem nagyon a sorozatban, ezért is lepődtem meg, hogy olvashatok a főszereplésével egy igen érdekes, már-már szívbemarkoló történetet is.

A történet címe Severance Package (Végkielégítés), és a Spider-man: Tangled Web 4. részében jelent meg. A sorozat 2001 és 2003 között futott, összesen 22 részt élt meg.

A comicbook.com a 10 legjobb Kingpin történet közé sorolta a történetet, értékelése szerint:
„ A nagy erő nagy felelősséggel is jár, és ez a mondás nem csak arra a bizonyos hálószövő szuperhősre alkalmazható. Greg Rucka történetében a Pókember híres mantráját alkalmazza az alvilágra, amikor Fisk egyik csatlósa elbaltáz egy feladatot (hála Pókembernek), és kénytelen szembesülni a főnökével. A képregény utolsó brutális pillanatában Fisk azt bizonyítja, hogy ő is képes arra, hogy hatalmas erejét felelősségteljesen használja fel, amikor bemutatja saját megcsavarodott könyörületességét.”  (https://comicbook.com/2015/04/08/good-to-be-the-king-10-greatest-kingpin-stories/)

Rövid és ütős történet, olvassátok el mindenképpen.

A képen a Marvel+ 41. számának borítója és a Fisk történet eredeti borítója.

Kiadta a Kingpin Kiadó (2018. szeptember)

Sziasztok!

Múlt héten megjelent az új Hihetetlen Pókember különszám, melyben a Maximum Carnage záró részét olvashatjuk. Megvettem én is, ha már megvan az első két rész, de nem jó szívvel vágtam neki az utolsó fejezet átlapozgatásának.

A két hónappal ezelőtti bemutatkozó posztban is olvashattátok, hogy nem voltam oda eme műremek második részéért sem, ezért sem voltam. A történet továbbra is baromi egyszerű, a hősök töketlenek, telis tele van fölösleges csűrés-csavarással, mondvacsinált fordulatokkal, váratlan szabadulásokkal és feltámadásokkal. Mindez pedig következetlenül történik. Ez a történet nem biztos, hogy felnőtt olvasóknak készült, én mondjuk jobban szeretem a filozofikusabb történeteket.

Spoiler!

A hősök nyernek, végre. A vérontásnak vége szakad, persze úgy, hogy az idealista hősök nem ölhetik meg Vérontót, bár Venom erre nagyon rákészül, szeretett volna gerincpástétomot csinálni belőle kis agykocsonyával, de Póki megakadályozza ebben.

Csak hogy valami jót is írjak a történetről: Vérontó karaktere szépen ki lett dolgozva a végére, a társai legyőzését követően csak rá helyeződik a hangsúly, és annyiban igazat tudok adni Pókfejnek, hogy valamilyen szinten ő is csak egy áldozat (de ne felejtsük el, hogy pszichopata gyilkos, aki ebben a részben is - társaival karöltve - megöl pár ártatlan embert azért). Megtudjuk, hogy gyerekkorában rengeteg trauma érte, ami ellen csak úgy tudott küzdeni, hogy minden szeretetét, és szeretet iránti vágyát eltemette magában. Ezek előtérbe helyeződése pedig komoly fizikai és lelki fájdalmat okoz neki.

A rajzok nekem nagyon tetszenek, kifejezetten az utolsó előtti részben (A harag, a horror és a hős! I., rajzolta Mark Bagley). De az egész képregény lapozása közben sokszor elidőzött a szemem némelyik rajzon, és nem csak akkor, amikor Mary Jane pongyolában smárolja le Petert ;)

Összességében nem egy nagy olvasmány, de a rajzok végig szépek, a történet elég elcsépelt, és olykor erőltetettek a fordulatok benne, de aki olvasta az első két részt, annak ajánlott már ezen is átrágnia magát.

A kiadó a füzetet szépen összehozta megint, formáját tekintve szuper kiadványról van szó, szép fényes lapokkal.

A képen a füzet borítója látható, és két panel belőle.

Kiadta a Kingpin Kiadó (2018. szeptember, Hihetetlen Pókember 2018/4. Különszám)

Sziasztok!

Mai alapanyagom az olasz Dragonero képregény. Eddig a sorozatból 2 kötet jelent meg itthon, és közeleg a harmadik kötet megjelenése is. Üde színfolt ez a magyar képregénypiacon a sok szuperhős mellett, nem kell tőle sokat várni, és nem okoz csalódást. Összességében kellemes, bár rövid olvasmány annak ellenére, hogy közel 200 oldalas egy kötet.

Fantasy ez a javából, a megszokott szereplőkkel. Amiben talán új a sztori, hogy emberi főhősünk megmártogatta a kardja pengéjét egy sárkányban, így ő is kapcsolatba került a sárkány vérével, ezért ő maga és a kardja is részesült a varázslatos lény erejéből. Innentől kezdve garantált, hogy mindig valamiféle kalandba keveredik, amelyben természetesen társai is elkísérik, egy ork, akit testvérének tekint, egy elf csajszi, egy technokrata tudós maca és az első részben még szerelemre is talál.

A képregényt kellemes kézbe venni, igazán jól sikerült a magyar kiadás. A borítóképek színesek, a képregény maga fekete-fehér. A történet vér egyszerű, kicsit ilyen fantasy küldetésre menős, kardozós téma, ahol a főhősök szétgyepálnak minden ellenséges emberi és nem annyira emberi lényt is. A párbeszédek humorosak, könnyű ráhangolódni a képregény világára. Kicsit azonban zavart, hogy a karakterek sablonokba illeszkednek, lényegében ebben nem mutat nekünk újat (az ork a primitív erő, az elf kecses és gyors stb.). Kicsit jobb lett volna, ha elszakadtak volna ezektől, és saját személyiséget kaptak volna a karakterek, így kicsit olyan, mintha egy RPG szerepjátékban lennénk.

A rajzok nekem tetszettek, különösen a közeli karakterrajzok, nagyon el vannak találva, a távoli rajzok a karakterekről kicsit elnagyoltak, de nem zavaró egyáltalán. A második kötet második történetében a rajzok minősége különösen megragadják az ember szemét, ott a tájképek is gyönyörűek.

Magyarországon kiadta a Goobo Kiadó. A képen a képregények borítói láthatók.

Sziasztok!
Múlt héten kézbe kapta minden előfizető a soron következő Spawn csomagocskát, amiben a Spawn 8. része mellett a Hellspawn 2. kötete is helyet kapott, ezt szeretném nektek ma bemutatni.

Spawn Todd Mcfarlane torz agyszüleménye.. Aki esetleg nem ismerné a karaktert - van ilyen? - annak röviden annyit a karakterről, hogy Al Simmons bérgyilkosként működött, míg valaki - az ördög megbízásából - úgy nem döntött, hogy elteszi láb alól. Miután a Sátán elé került kárhozott lelke, alkut köt vele: szolgálni fogja a pokol urát, annak hadvezéreként a végső, a mennyek elleni csatában, cserébe visszatérhet a földre a feleségéhez. Csak hát nem ilyen egyszerű a történet, amíg ő a pokolban süldögélt, pirult, a földön évek teltek el, a felesége továbblépett. Emiatt, továbbá mert olyan lett a feje, mint egy félig sült hamburgerhusi, nem folytathatja életét onnan, ahol élete végén tartott. Kénytelen egy sikátorban csövelni a társadalom krémjével, és haragjában a bűnösök ellen harcol, ezzel növelve a pokol seregeit. Ebben segítségére van újonnan kapott ruhája, ami a teste részévé vált.

A most megjelent kötetben a Hellspawn 9-16 részeit olvashatjuk, amik közül nekem a Pokolvilág részek voltak a kedvenceim.

Az a helyzet, hogy nekem az első kötet is nagyon bejött, nem egy hosszú olvasmány, meglepő, de néhány helyen voltak nagyon jó poénok, amik kiszakítottak a hangulatból. Inkább a képi világa miatt fogott meg, főleg ez az akvarelles technika. A képeken gyakran elidőzik a szem, annyira lenyűgöző, nem véletlenül hívják a képregényt az egyik művészeti ágnak (szám szerint a 9-nek). A színvilága közel sem olyan, mint az eredeti Spawnnak, komor, baljóslatú, a pasztellszíneken és sötétföldszínen, feketén túl olykor csak a vörös dominál, ami miatt nemhogy 16-os, de néhol a 18-as karikát is kiérdemelné.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző letette, folytatódik Cy-gor (egy genetikailag módosított ember-gorilla-kiborg förtelem) zúzása, és visszatér az előző részben saját keze által elhunyt lány, akinek a pokol sorsa és Spawn lelki üdve is a kezében van.

A kötet továbbra is pazar, szép keményfedeles kiadás. A lapok minősége nekem nagyon tetszik, szép csillogós. A történeten felül kapunk még egy csomó borítólapot és grafikát.

A képen a kötetből kifényképezett és kicsit megvariált kép. (Hellspawn II., Infinity 2018.)

"A pokolban már jártam, ideje felfele venni az irányt."

Sziasztok! Ma a Watchment fogom nektek bemutatni, ami azt jelenti, hogy sikerült pár nap alatt értő olvasással elolvasni. Összességében az az érzésem, hogy az ember nem ilyennek képzel el egy szuperhősös képregényt. Ahogyan a múltkori ajánlóban a fülszöveget idéztem, leírtam, hogy ez a képregények képregénye. Az biztos, hogy a képregények között igazi kuriózum, mindenféle szokásos sablontól mentes.

Az alaphelyzet az 1980-as évek, egy atomháború szélére sodródott Amerika, ahol a maszkos hősök már kimentek a divatból. A Percrekészek (Minutemen) ideje már régen lejárt, egy - a hősöket visszavonultató - törvénynek hála. Aki nem adta fel küldetését, az törvényen kívülivé, körözött személlyé vált. Ilyen például Rorschach, aki személy szerint a kedvenc hősöm volt. Neve árulkodó, nem csak a maszkja, hanem a lelkiállapota is kikövetkeztethető.

Az egész komikum abból adódik, hogy a főszereplő hősök a hatvanas, hetvenes években voltak aktívak, a visszavonulás persze egyiküknek sem tett jót. És ezeknek a puhányoknak kellene egy elég komoly és összetett bűnügyet felderíteni, ami arra utal, hogy valaki maszkosokra vadászik. A történet rá akar világítani arra, hogy nem csak fekete és fehér a világ, olykor a rossz cselekedeteket igazolhatja egy magasabb jó, amihez vezetnek. Ha elolvassátok, tudni fogjátok, miről szól a dolog, nekem a végkifejletet elég nehéz volt elfogadni, bár ha a másik oldalát nézzük...

Főszereplőink egytől egyig átlageremberek, akiknek, bár éveken át hősként működtek, van árnyoldaluk. Van itt paranoid skizofrén (?), erőszaktevő, valamelyiküket pedig rasszistának, egyenesen nácinak állítja be a közvélemény.

A képregény szépen felépíti ezt a világot, a káoszt, ami uralkodik, és nagyon tetszett, hogy nem egyszerűen csak a paneleken keresztül történik ez, hanem minden fejezet végén különböző szösszeneteket kapunk, amik belehelyeznek minket a világba. Így olvashatunk újságcikkeket, a hősökkel készült interjúkat, vagy éppen az Éji Bagoly könyvéből részleteket. Többek között ezért is hosszú olvasmány a kötet.

A másik ok, hogy a panelek olyan mesteriek olykor, hogy az ember szeme tényleg elidőzik rajtuk. Nekem az emberábrázolása nagyon reálisnak hatott, olyanok a rajzok, mintha bármelyik nap szembejöhetne velünk bármelyik szereplő. Nagyon erőteljes a színhasználat, végig feszültséggel teli. A képi megvalósítás miatt is szerintem a képregény simán megérdemel egy 16-os karikát.

A kötet megvalósításáról röviden annyit, hogy a Fumax Kiadó adta ki, 2018. júlisában. A kiadó megint remek munkát végzett, mint például a Halál kötetnél. A kötet nagyon szép masszív HC. Az ilyen munka miatt is várja az ember hónapról hónapra a megjelenések bejelentését.

A kép egy kicsit átvariált borító, amit a kötet borítógyűjteményéből vettem ki.

Végezetül csak annyit, hogy vegyetek és olvassatok képregényeket! Higgyetek nekem, megéri.

Sziasztok! A mai poszt inkább amolyan ajánlóféle lesz, hogy aki még nem vette meg az újonnan megjelent Watchmen kötetet, az tegye meg. Két fejezeten vagyok eddig túl, pazar, tartalmas olvasmány, nem mindennapi hősökkel. Véleményes írás majd később következik róla (ha elolvastam ;)

Na de jöjjön itt a hátsó borító ajánló szövegéből egy kis szösszenet, kedvcsinálóként.

"Alan Moore és Dave Gibbons világhírű alkotása nemcsak lélegzetelállító olvasmány, nemcsak a képregények képregénye, hanem a mai napig a bestsellerlisták éllovasa.

A Watchmen cselekménye a nyolcvanas években játszódik egy alternatív, a nukleáris háború szélére sodródott Amerikában, ahol néhány törvényen kívül helyezett, többnyire kiöregedett és cseppet sem hősies szuperhős azzal szembesül, hogy valaki rájuk vadászik."

(Rorschach leszek a következő farsangon.)

A képen a Teljes Watchmen kötet (Fumax Kiadó 2018.) [www.fumax.hu]

Sziasztok! Bookdepos akciónak hála be tudtam rendelni emberi áron a World War Hulk című kiadványt, amit ha jól tudom egyelőre Magyarországon nem terveznek kiadni.

Az angol kiadvány tartalmazza a címadó sztorit, és kettő "What if?", vagyis mi lett volna ha történetet.

Az alap problematikája a történetnek az, hogy amikor Hulk elkezd zúzni, megfékezhetetlen. Földi fegyverek által sérthetetlen, lényegében halhatatlan. Ez már korábban is beütötte a szeget a szuperhősök fejébe, és amikor bekövetkezik a katasztrófa, drasztikus lépésre szánják magukat: kilövik Hulkot az űrbe, ott legalább nem zúzhat szét semmit. Így érkezünk el a Planet Hulk történéseihez, amik a WW Hulkot előzik meg. A Hulkot szállító sikló egy olyan bolygóra jut el, ahol továbbra is divat a rabszolgaság, a gladiátorharcok sem ismeretlenek az ott lakók számára. Ezt a bolygót részben megismerhettük a Thor Ragnarökből. Nos miután Hulk lezúzta a rabszolgaságot, uralkodóvá válik, feleségül vesz egy harcos amazont, azonban az életét derékba töri egy esemény, amiért ismételten hibáztathatja a földi "barátait". Felkerekedik hát néhány haverjával, hogy jól szétzúzza "elárulói" csontjait. Ez pedig tudjuk, az ő esetében nem kis járulékos veszteséggel jár. Kitör az első Hulk világháború.

A történet pörgős, a rajzok zseniálisak. John Romita Jr. hozza a formáját, dinamikus, élettel teli panelek köszönnek vissza a képregény oldalairól.

Két plusz sztori is helyet kapott benne, what if? world war Hulk címmel, amikor Hulkot bosszulják meg, valamint egy olyan sztorit, amiben a Hulkot sikerül egy békés, intelligens létformák által lakatlan bolygóra küldeni, ahol mégsincs egyedül, hiszen Bruce-szal mindig borsot törnek egymás orra alá.

Csak ajánlani tudom a kiadvány beszerzését, a bookdepon még kapható.

Angolul kiadta a Panini, 276 oldalon, ragasztott papírkötésben. Író: Greg Pak, rajz: John Romita Jr. (MARVEL 2017.)

Sziasztok! Megjelent a Marvel+ 40. száma. Ezt szeretném nektek ma röviden bemutatni.

Ez a szám a Gyorsabb a halálnál (Pietro) című történetet és Layla Miller jövőben játszódó történetét tartalmazza a Messiáskomplexus Mega Marvel történései után.

Ez nekem ez egy kicsit töltelékszagú füzetecske volt... mondjuk engem Pietro már nem köt le, a Mutánsvilágvan betöltött szerepe óta eléggé megfakult...

A lényeg, hogy haluzik össze vissza a dutyiban (vagy mégsem?). Csomó rokona megjelenik neki (Wanda, Magneto egyebek), és persze tiszta hülyét csinál magából, de minden jóra fordul a végén...

Közben Layla a jövőben sínylődik a mutánsbörtönben, a Madrox hasonmás ugye halott, eléggé kilátástalan a helyzete a kislánynak. De mivel nem egy egyszerű kislányról beszélünk, történik is valami váratlan benn a böriben. Ami nagyon tetszett, hogy szabadulása után találkozik "Old Man Küklopsszal" és a lányával, Rubinnal, akik elég ronda jövőt írnak le, már ami a mutánsokét illeti. Ők egy kicsit meg is változtak az idők folyamán.

Nagyon tetszik még mindig az X-faktor, de kicsit elhúzósba kezd fordulni a jövőbeli sztori. Nyilván ez majd fel fog pörögni. Layla mindenesetre menti a füzetet. Mindig tud meglepetéseket okozni, hisz ő tud dolgokat. :)

A képen Marvel+ (40.) 2018. augusztus, Kingpin.

Sziasztok! 

Ma egy olyan képregényt szeretnék nektek bemutatni, ami kb. fél évet csücsült a polcomon, mert eddig voltam olyan hülye, hogy nem olvastam el. Egy angol nyelvű Pókember sztorit, a 2099-ben játszódó Spider-man 2099-t (író: Peter David, rajzolók: Rick Leonardi, Kelley Jones). Azért is van aktualitása, mert egy bizonyos kiadó gondolkodik rajta, hogy megjelentesse magyarul is.

 Maga a kötet (a képen is látható) egy angol TPB, 242 oldal, a képregény #1-#10. számait tartalmazza.

 A történet szerint 2099-ben járunk, a világ csupa korrupció, a kormány mindent lát, lehetetlen előle elbújni. Szuperhősöknek már régóta nyoma sincs. Szekták őrzik emlékezetüket (True believers of Spider-man, vagy a Thor hívők). Főszereplőnk Miguel O'Hara az Alchemax alkalmazottja, pótolhatatlan zseni, tudós. Az Alchemax egy olyan nagyvállalat, ami számtalan ágazatban monopóliummal bír, ezek között a legérdekesebb a szuperkatonák gyártása, a régi szuperhősök képességeinek beléjük ültetésével. Ez a kutatás azonban még gyerekcipőben jár, az első emberkísérlet sikertelenül jár (az alany meghal), ezért Miguel ott akarja hagyni a céget. Ezt a cég vezetője, Tyler Stone nem igazán akarja hagyni, ezért bead neki egy olyan drogot, aminek a függőjévé válik, és belehalhat, ha nem kap belőle a főnökétől, persze a további munkáért cserébe. Miguelnek nem marad így más választása, csak önmagán kipróbálni a mutációs kísérletet, hogy szabaduljon a függőségtől és az életveszélytől. Ennek során a régi Pókembertől vett mintákat használja fel, ezért ismét feltámad a legenda, aki szembeszállhat az elnyomással.

Miközben Pókember ismerkedik erejével, találkozik pár szupergonosszal, a kedvencem közülük a Keselyű, aki egyszer megmenti Pókit, aztán kihúzza nála a gyufát, nem lövöm le a poént mivel.

A történet pörgős, a párbeszédek ütnek, Póki ugyanolyan dumás, mint eredetileg. Szórakoztató. Peter David nekem az egyik kedvenc íróm - az X-faktort is ő jegyzi, ami a kedvenc mutáns történetem. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Pókember történeteit, annyival, hogy ez néhol azért minimum 16-os, olykor 18-as karika.

A képen a saját példányom látható: Spider-man 2099. Classic (David, Leonardi, Jones, Marvel, 2016. second edition second printing)

Sziasztok! Ezúttal egy klasszikust, a Sin City első részét szeretném nektek bemutatni.

Nagyon megörültem, amikor megtudtam, újra kiadják Magyarországon a Sin City képregényeket. Frank Miller képregénye ugyanis olyan must have volt nekem. A filmeket ugyan láttam, de a képregényekhez nem volt szerencsém, eddig a napig.

Kézbe fogva a Sin City első részét, elöntöttek az emlékek. Az első film az egyik kedvencem a sok közül. Látványvilága, történetei engem nagyon megfogtak. Csak reméltem, hogy a képregény is hasonló élményekkel fog gazdagítani.

A cselekménye sokaknak biztos ismert. A helyszín Basin City, amit már senki sem hív annak... A főszereplője Marv, a sokat megélt bűnöző, aki - miután valaki megölte az anyján kívül egyetlen nőt, aki kedves volt hozzá - bepöccen kicsit a hatalmasokra, majd rendez egy vérfürdőt köztük. Erősen felnőtt tartalom.

A megvalósítás pazar. Frank Miller egy zseni. A képi világa a sokszor minimalista technika ellenére borzasztóan megindító, már amikor nem az öldöklésről szól :) nekem személy szerint a kedvenc képem az, amikor Marv ott áll a főgonosz szobrával szemben, ott tornyosul felette a nyilvánvalóan "mindenhatóan gazdag" és Sin Cityben mindenkit kilóra megvásároló bíboros szobra. Ő pedig hiába hatalmas testileg, erős, tud-e bosszút állni, leszámolni a szerelme gyilkosával. Ez a kétely végig ott lebeg a feje felett. A szövegelése pedig végig magával ragadja az embert.

Képkockái végig a film eseményeit juttatták eszembe, Mickey Rourke pedig baromi jó Marv volt.

A Fumax Kiadó vállalta magára a második kiadást (is). Szép munkát végeztek. Eddig ez a kiadó sosem okozott nekem csalódást, vagyük akár a keményfedeles, akár az ilyen puhafedeles kiadványaikat. 

A lényeg, hogy legyen rajtatok mindig egy szép kabát és vegyetek képregényt, az ilyenekt meg főleg, mert ezáltal csak gazdagabbá válhattok.

A képen: Frank Miller, Sin City 1. A nehéz búcsú (Fumax, 2018.)