Sziasztok! Idén először jelentkezem a bloggal, sajnos az év eleji hajtás engem is beszippantott. Új képregényt nem is igazán vettem, helyette a Spawn sorozatot olvasom az elejétől. Spawn annyira nem aktuális, aki olvassa, az amúgy is tudja, hogy mennyire király formátumban jelenik meg, majd ha végére érek a meglévő köteteknek, tervezek egy átfogó írást róla. Na de a mai alany a Marvel+ januári száma.
Emberek! Én nem vagyok a rajz tudásomról híres, de van olyan ember, aki szintúgy nem, de mégis rajzolóként dolgozik! Soha nem volt még olyan, hogy hányingerem lett volna rajzoktól, de ez a Venom Vs. Carnage kiverte a biztosítékot. (tudom, hogy korábban az első rész már megjelent itthon, de nem jutottam el odáig, hogy kinyitottam volna, mea culpa).
Na de az elejéről kezdve. Marvel+ 2019. januári száma (Kingpin Kiadó) két történetet tartalmaz, az Uncanny X-men 499. számát és a Venom vs. Carnage 2. részét. Az X-menek M-nap utáni gyötrődése nekem nagyon tetszik, én ezeket párosával jelentetném meg, nem így felezve a füzeteket, de ez a kiadó dolga. Az M-nap körüli mizéria amúgy is a szívem csücske, itt jelezném, hogy az X-factor jöhetne gyakrabban :D
Na de ami a lényeg, én borzadva néztem bele a második felébe a füzetnek. Édes jó Istenem. Clayton Crain nem tud embert rajzolni. Se arcot, se testet nagyon, ellenben nagyon ügyelt arra, hogy a Macskának egyenként 15 kilós műmellei legyenek a félreértések elkerülése végett. Csodálom, hogy nem kap gerincferdülést két oldal alatt. A képek azok, amiket a füzetből fényképeztem, nincs rajta semmi filter meg retus, ezek ilyenek. Tudom, nekem is hihetetlen, hogy adhat ki egy "alkotó" ilyen munkát a kezei közül. Van itt minden. Transzvesztita arcú fekete macska, értetlen arcú fekete macska, akinek köze nincs az előző archoz, és egy olyan újszülött, akit valszeg hatéves koráig csúzlival fognak etetni, mert olyan ronda (képek lenn). Mindemelett a szimbióták igen pofásak. De kérdezem én, hogy aki korábban szabad utat adott ennek a borzadálynak, nem tűnt fel neki, hogy nincs olyan szereplő, aki egyszer is hasonlítana magára akár két panelben? :D Na mindegy. A képek magukért beszélnek. Remélem hamar véget ér ez a minisorozat, mert ezt nem lehet szemrák nélkül sokáig bírni.
Remélem tetszett az írásom. Ha tetszett, likeolj, kövess be blogon, oszd meg facebookon, vagy ahol jól esik. Ha nem tetszett, akkor is. Köszi hogy elolvastad.
