Peter Porker képregényei

Peter Porker képregényei

Dragonero 5. - Az eddigi legjobb Dragonero (Spoileres vélemény)

2019. június 28. - Peter Porker

Sziasztok!

Mára sikerült elolvasni a Dragonero 5., eddigi utolsó kötetét is. A sorozat korábbi részeivel is meg voltam elégedve, de ez most feltette a Bonellire a pontot. (Bocs).

Már az elején magával ragadt a Dragonero története, és minden alkalommal jó visszatérni a világába. Ezért is örültem, hogy ezúttal jóval több oldalon olvashattam egyik kedvenc hősöm kalandjait. Ezúttal Ian és ork haverja játsszák a főszerepet a könyv nagy részében, nem is bánom, mert ketten együtt nagyon hülyék, lazák. Ebben a kötetben olyan dolgok történnek és olyan gyorsan, hogy csak úgy kapkodtam a fejem. Végre felpörögtek az események, remélem ez így is marad, mert sokkal élvezhetőbb, mint a birodalmi diplomáciáról szóló fejezetek.

Nos végre láthattam sárkányt, amire vágyott a szívem, jó, tudom, korábban is volt egy-egy panelon, de most aztán dúskálunk bennük, meg mindenféle szörnyben. Kiléptünk ugyanis az eddig megszokott fantasy sablonból. A képen is látszódik, hogy van gonosz asszony, aki raptoron lovagol, de a fürkészek se csak simán lovagolnak, hátasként használják a varánuszt bakker.

Már az első történet is király volt, mert egy látszólag jóravaló, és elvileg csak jóra használható képességű emberkéről derül ki, hogy egy akasztani való pernahajder, és olyan menő gonoszt kapunk, akit egyből megszerettem, ugyanis van abban valami igazság, hogy a világ elvárásainak nem mindig lehet megfelelni, vagy hogy a puszta jóindulat és segítőkészség nem egyenes út a megélhetéshez.

A vérfiak származásáról többet megtudhattunk volna, de az is nagyon király volt, hogy Ian harcai, múltja jobban kibontakozik a kötetben, és a világ társadalmáról is sokat megtudhatunk. Én például nem gondoltam volna, hogy a mágusokat védnők védik, akik életük árán is kötelesek megvédeni mesterüket, és ha elbuknak, az minimum halállal jár, megsúgom, van rosszabb büntetés is.

És végre olyan akciók voltak, hogy ihaj. Élnek a panelek, csonkolódnak a végtagok, döfődnek a dárdák, reccsennek a csontok. Most valahogy sokkal élőbbnek tűnt a dolog, mint eddig.

A történeteket Luca Enoch írta, aki valahogy nagyon ráérzett. A rajzokért Gianluigi Gregorini, Andrea Bormida és Giacomo Pueroni a felelősek. Tisztelet azért, hogy a rajzok minősége folyamatosan magas szintet képvisel, kifejezetten tetszettek az óriásférges és városos képek.

A képen a kötetből kivett képek láthatók. A magyar kiadást a Goobo Kiadónak köszönhetjük.

Dragonero- A vérfiak királynője (Goobo Kiadó, 2019., TPB, 288. oldal)

A bejegyzés trackback címe:

https://peterporkerkepregenyei.blog.hu/api/trackback/id/tr4714916956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása