Hello ismételten!

Sajnos nem volt szerencsém anno a Kaland, Játék, Kockázat könyvekhez, viszont úgy gondoltam, hogy tudok élvezni egy ilyen könyv alapján készült képregényt. Tévedtem. Megjegyzem, lehet bennem van a hiba, hogy többre vágytam.

Nagyon szeretem a magyar Chameleon Comix képregényeit. Általában elmondható, hogy jól válogatnak a posztapokaliptikus történetekből. Ez alapján felbuzdulva, meg mert a Café Postnuclear anno nekem nagyon bejött, megvettem az Országút Harcosát.

Eleinte nem sokalltam az árát. Egy keménykötéses modern képregény megér ennyit. Amikor megérkezett, akkor szembesültem vele, hogy a kötet vastagsága inkább vékonyság (kemény kötésben a 104 oldal nem mutat olyan jól). A képregény elolvasása 20 percet vett igénybe, hiába 104 oldal. Miért ilyen rövid olvasmány? 1. Alig van benne szöveg, az is ergya. 2. A rajzok rendben vannak, de nem annyira kiemelkedőek, hogy akár egy gyors rápislantással el ne intézném. De azért az, hogy egy rajzot kinyújtunk egy vagy két oldalra, elég alibi szagú és ilyen panelből rengeteg van a kötetben.

A történet sablonos. Vírus, kihalt az emberiség nagy része, martalócok (Pusztulás Kutyái), medmexezés stb. A főszereplő egy De La Rosa nevű hölgy, aki autóversenyzőként kereste a kenyerét az apokalipszis előtt. A gonosz martalócok már rettegésben tartják a vidéket, lövöldöznek is ezerrel a hősünk golyóálló személygépjárművére. Találkozik egy huszadik senkivel, akiről kiderül, egy menedékhelyen élte vidámnak nem mondható életét, majd a családját megölték az útonállók. De jaj nekünk, van még egy Új menedék, ahova el lehet kocsikázni. Mindenféle problémákba ütköznek hőseink. Megreped a harcban a benzincső, amit egy jótevő megjavít, defektet kapnak, amit Rosa secperc alatt kijavít, majd a csajt megmarja egy kígyó, és a nyomukban is vannak a gonosz senkiháziak, és hiába rakétázzák szét a feneküket, végül elérik a célállomást. és a szétlyuggatott autót is megjavítják. Bár hogy hogyan kerültek végül biztonságba, és hogyan győzik le a Kutyákat a menedéken lakók, nem kapunk választ, mert egyszerűen az a rész kimaradt.

A párbeszédek kínosan tőmondatosak. Az író meg sem erőltette magát. Vannak olyan egész oldalak, ahol a kerékcsikorgatás hangjain és a "Neee!" kiabáláson kívül egy kumma szöveg nincs. Nagyon személyiségeket se keressetek a történetben (?), mert nincsenek. A főgonosz a szokásos sablon, hogy miért kezdte el üldözni a főszereplőnket és miért kellett neki pont ez az autó, jó kérdés, erre nem kapunk választ. Viszont sok helyen találhatunk Bummot, meg Bammot, olyakor az egész oldalon csak ennyit.

Megjegyezném még, hogy ötezerért képregényt olvastam volna, nem az alkotók egymásról írt sztorijait, amik a kötet végén találhatók. Nem is értem, miért kellett ehhez ennyi ember, hogy megalkossák. 104 oldal 20 perc olvasási idő azért csúnya teljesítmény, mert én nem vagyok egy felületes képregényolvasó. Ezt is próbáltam lassan olvasni, nézegetni, de a képi világa sem kötött le. Ez most nagyon nem az én ízlésemnek való portéka volt.

Elég is ennyi.

Sziasztok.