Sziasztok!

Ma az Esernyő Akadémia második kötet mutatom be nektek, spoileresen (Gerard Way (író) és Gabriel Bá (rajz), Vad Virágok Könyvműhely, 2019.). Szóval én szóltam.

A kötet borítóján található ajánló jól körülírja az első kötet történéseit, egy kis bakival. "A Fehér Hegedű egy a fejét ért szerencsétlen ütés következtében ágyhoz kötve fekszik.", szól a fülszöveg. Hát nem. Az Ötös fejbelőtte, ezzel lobotomizálva Vanját. No de kit is érdekel. Kezdjünk is bele.

"-S-s-s segít-ség... a különítménynek vége... i-ismétlem... nincsenek túlélők... küldjétek Hazelt és Cha-chát...
- Ne...!
- Megerősítem... küldjétek Hazelt és Cha-chát...!
- Kuss legyen...!
- Kód továbbítva. Engedély megerősítve.
- Istenem...
- Irányítóközpont küldi Hazelt és Cha-chát...
- Máris halottak vagyunk.
(részlet a képregényből, fordította: Szabó András és Varga G. Dániel)

 A kötet elején Ötös, aki saját 10 éves testében él, harcba keveredik egy időzsaru osztaggal, akiknek az a dolga, hogy az olyan időn kívüli lényeket, időbeli rendellenességeket, mint ő, eltegyék láb alól. Ennek során a kisnövésű Ötös lemészárol egy osztagot, viszont utolsó leheletükkel erősítésként behívják Hazelt és Cha-Chát, a két plüssbáb fejű pszichopatát.

Megtudhatjuk, hogy Ötös, mielőtt rájött a visszautazás lehetőségére az első részben, feltűnt az idő folytonossága felett őrködő szervezetnek, és befogják őt, illetve tökéletes gyilkológépnek képezik ki. Ezzel még annyira nem is lenne gond, viszont ellenük fordult, amivel több bajt okozott, mint hasznot. Ugyanis vannak olyan dolgok, amiknek meg kell történnie, bármi áron. És hiába tűnik első ránézésre ez a szervezet rossznak, ez eléggé relatívvá válik. Nagyon a cselekményről nem akarok több spoilert ellőni... Rágalom, de azt hallottam... :D És egyébként is van az a helyzet, amikor muszáj leadnunk az elveinkből...

A második kötet teljesen más, mint az első volt. Az első kötetet olyan felemás érzéssel tettem le, viszont ez nem így volt a másodiknál. A humora sokkal betegebb, mint az következne az első részből. A két főgonosz, Hazel és Cha-Cha totál pszichopaták. Rengeteg vér folyik, mert még egy almás pite receptért is képesek embereket csonkolni... A testvérek nagyon jól működnek együtt, kivéve Ötöst, aki a kedvencem, és kicsit magányos farkas. Kifejezetten tetszett az a rész, amikor Szeánsz a Mennyben jár, és Isten egy cowboyként jelenik meg előtte. Szeánsz az Ördögnek sem kell, ezért visszaküldi a földre egy "Hagyd abba a picsogást és nyírd ki azt a két szarházit!" kíséretében. :D De a vietkong vámpírok sem voltak kutyák. Ez a kötet inkább a fekete humorral operált, és simán 16+ kategória. Ahogyan írtam, elég sok ketchupot sikerült képre vinni.

És az se mindegy, hogy az első részt az ember úgy olvasta, hogy wtf történt itt, vagy mi a fenét olvastam egyáltalán. Mert annyira nem ismertem, szerettem meg a szereplőket. Másodszorra már más volt azért. De a második kötete első olvasásra magával ragadja az olvasót, maga után hagyva az "ebből kell még" érzést.

Rágalom, de most el kell köszönnöm.

Sziasztok Képregényőrültek!

Ma ismételten egy a koronavírus miatt ingyenesen hozzáférhetővé tett, viszont már korábban kereskedelmi forgalomban is megjelentValiant képregényt mutatok be nektek, több-kevesebb spoilerrel, mert ennek a képregénynek nem is annyira a cselekménye a lényeg, hanem a hangulata. Mai témám: Quantum és Woody, a világ két legelb…ottabb szuperhőspárosa. Vagyis hát a legrosszabb… :D

A Quantum és Woody alapkoncepciója nem tér el a megszokottól. Van egy titkos laboratóriumban végzett titkos kísérlet, ami a végtelen energiát célzott biztosítani az emberiségnek. Viszont ezt a dolgot csak szép sorjában tudjuk meg a cselekmény előrehaladtával.

Woody és Eric testvérek.... Woodyt gyerekkorában örökbe fogadja egy afroamerikai csonka család, viszont a rosszaságból nem sikerül nekik kinevelni. Igazi csődtömegnek tűnik, mindenben csak az ügyeskedést keresve, még kicsit pitiánernek is mondanám. Eric pedig egy mintagyerek, jó tanuló, apja büszkesége, katona. Nos, az egész sztori ott kezdődik, hogy apjukat megölik.

A két férfi nyomozásba kezd, hogy meglelje a gyilkost, és hol lenne jobb elkezdeni a nyomozást, ha nem a titkos laborban. Woody igazi balfék lévén meg is nyom egy gombot véletlenül, és a titkos kísérlet végbemegy, Eric és Woody pedig a karjukra erősített karperecekkel igazi szuperhőssé válnak. Sajnos azonban a labort fel is robbantják, és rajtuk üt a rendőrség:

„- Még egy poénos húzás, és az embereim végeznek magukkal, világos?
- Oké, megadjuk magunkat! Nézze, ez nem az, aminek látszik…
- Ne hallgasson rá! Ez pont az, aminek látszik. Ez az őrült fekete csávó egy muszlim fundamentalista, aki megpróbálta felrobbantani az istentelen fehér tudományunkat! Egy olyan Xena harci sikolyt hallatott, majd háborút indított a karácsony ellen!
- Ó a te jó kúúúúú…..”
(részlet a képregényből, ford. jómagam)

A fenti párbeszédből is lerí, hogy mekkora állatság ez a képregény. A humora szerintem zseniális, minden második panelen van valami hatalmas beszólás, vagy lazaság, ami miatt hangosan felröhögtem. Tele van nem annyira korrekt polkorrektséggel, Woody félreérthető beszólásaival, amik sose tűnnek szándékosnak, mégis bántó lenne… Ha nem lennének annyira jó testvérek a főszereplőink. És nem működne rohadtul a szituációs humor az egészben. Példaként említeném, hogy Quantum maszkot hord, és így is rájönnek, hogy néger. Hogy miért? Mert olyan néger hangon beszél. Woody szerint legalábbis. :D

És még a kecskéről nem is beszéltünk.

A Valiant képregények között olvastam jobbakat és kevésbé jobbakat, viszont a Rai-n kívül nem volt olyan képregény eddig, amiről azt tudtam volna mondani, hogy minden zokszó nélkül megvenném. A Quantum és Woody ilyen És valószínűleg be is ruházok egyszer rá. Kellően pörgős akció, marha beteg humorral, szerethető karakterekkel, gyönyörű rajzokon. Kell-e ennél több?

KLANG!

Sziasztok!

Ma a Valiant egyik digitális ajándék-képregényének ajánlóját hoztam el nektek. Korábban a vírus okozta harci helyzetben a Valiant Kiadó is ha jól emlékszem a twitteren (?) tette közkinccsé különböző sorai első számait. Így esett, hogy leszedtem (többek között) a Punk Mambo első számát (Valiant 2019., borítója a képen látható), és most megtaláltam a telómban.

„Vannak helyek New Orleans külvárosában, ahova épelméjű ember nem tenné be a lábát… ahol nem állsz meg, ha egy sánta sérült kiskutyát látsz kóbászolni az út szélén, akkor sem, ha egy lágyszívű állatbarát vagy… mert így kapnak el… a kedvenc csemegéjük a lágy szív…”

(a képregény bevezető sorai, ford.: jómagam)

Nos Punk Mambo betéved ebbe a bizonyos new orleans-i külvárosba, a Gané útra (Grunch Road), ahol összetűzésbe keveredik egy kannibál hordával. Erős nyitófejezet… Igazából egy közepesen véres harccal nyit a képregény, aztán szétszaggatott emberi maradványok kerülnek az egyik panelre, és onnantól nincs megállás.

A karakter számomra teljesen ismeretlen volt. Még most is az. Ez a mostani bejegyzés is max egy kis kedvcsináló lehet a képregényhez, akinek bejön a hasonló téma. Igazából a főszereplő egy mambo, egy vudu papnő, mellette punk is persze, ahogyan a nevében is benne van. Szép rózsaszín haja van, meg bőrszerkója. Nem pózer, na. :D A küldetésében segítségére van Aye, egy loa, aki egy vudu istenség. Mivel nem ismerem ezt a kultúrát, nehéz azonosulni vele. A képregény egyik részében gyilkolászik a szentem, a második részében pedig Haitire látogat, hogy meglelje igazi küldetését. Nyilván az első részből nem derül ki, hogy mi is ez a küldetés

Tetszik ez a vegyes, színes felhozatal egy képregényen belül. Nyilvánvaló, hogy ebben lehet potenciál, csak nem érzem át a dolgot. A képregény képi világa nagyon tetszik, szép élesek, részletesek a rajzok, a színezés is nagyon átjön a kis képernyőn. Talán a beírás hagy némi kívánnivalót maga után, néhol eléggé meresztenem kellett a szemem, hogy elolvassam a szöveget. Nyilván a pdf formátum és a kijelző nagysága is közrejátszik a dologban, de felnagyítva néha tényleg elég mosódott volt a szöveg.

A történet meg nyilván ezután fog kibontakozni, már, aki tovább olvassa majd, mert nekem ez annyira nem keltette fel az érdeklődésemet. Lebeszélni senkit nem akarok róla, mert tényleg pofás kis darab.

Majd jövök még egyéb digitális ingyenségekkel. :D

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma ismét egy Dredd bíró képregényt hoztam el nektek. A címben szereplő Necropolist, ami a 2000AD Magazine 672-699 progjaiban jelent meg, és a két "Dredd-isten", az író John Wagner és a rajzokért felelős Carlos Ezquerra közös alkotása.

„-Hallottam erről, de el se tudtam képzelni.
- Tudod az Átkozott Föld hirtelen egy meleg és simogató helynek tűnik. Mit szólnál hozzá, ha Texas Város felé vennénk az irányt, lássuk, valamivel cselekvésre ösztökélhetjük-e őket. Fel kell fogniuk, a következők ők lesznek.
- Kimaradtak a Sov háborúból, ebből is ki akarnak majd maradni. Nem. Be kell mennünk. Nem tudom, mit tehetünk, egyáltalán vannak-e még élő polgárok, akiket megmenthetnénk, de egy kis hang azt súgja a fejemben… mennünk kell. Nem adhatjuk fel! Le tudjuk győzni ezeket a szörnyetegeket!
- Igen? Nekem meg azt súgja valami, hogy szét fogják rúgni a seggünket.”

[Dredd és Mcgruder (korábbi főbíró) beszélgetése a Nekropolisz (korábban Mega City 1.) kapujában, ford.: jómagam]

Mik is a Necropolis közvetlen előzményei? Dredd már nem az a kitartó bíró, akire építették az egész rendszert. A képregény elején egy bevezető elárulja nekünk, Dredd csalódott a rendszerben, és elindult a hosszú útra az Átkozott Földön. Helyét átvette egy klón, Kraken, akinek minimum kérdéses a rátermettsége. Kraken úgy kerül a képbe, hogy korábban egy a rendszer megbuktatására megesküdött „testvériség” (Judda) klónoztatta ki, viszont most már ő Dredd. Vagy mégsem?

A Necropolis története itt indul. Megismerhetünk egy házaspárt, Xenat és férjét, akikhez bekopogtat a megtestesült halál. Halál bíró és társai egy lakótömbben mészárlást rendeznek, aminek hamar véget vetnek a helyszínre érkező bírók, ezért menniük kell. Viszont Xenát megérinti Halál, így egy kis változás megy végbe a nőben. Szerelmes lesz a Halál bíróba, és bármit megtenne, hogy visszahozza őt Mega City 1-be.

Halál bíró és társai egy másik dimenzió szülöttei. Egy olyan dimenzióé, ahol maga az élet a legfőbb bűn. És amikor megtalálták az utat ebbe a dimenzióba, kedvet kaptak az itteni élet teljes megsemmisítésére.

Xena tehát először is feláldozza férjét egy oltáron, ezzel átengedi Halál nővéreit, a bányarém-nővéreket, akik megbabonázzák Krakent, hogy egy pszi-divíziós bírót elraboljon nekik. Ugyanis Agee bíró tudata sokkal erősebb, mint Xena-é, így a két világ között megépül a híd, amin a gonosz, de legalább bűnronda bírók átjöhetnek bulit csapni. Le is győzik a bírók hadseregét egy pszi támadással, ami miatt mindenhol szörnyeket látnak a katonák, így lényegében egymást lövik cafatokra.

Eközben Old Man Dredd az Átkozott Földön éldegél. Az a bizonyos kis hang nem véletlenül kér tőle segítséget. Ugyanis Anderson bíró megsebesül a harcokban, kómába esik, de mentális képességeinek hála jelet küld a rég elveszett bírónak. Útja során találkozik Mcgruder volt főbíróval, aki nő létére egy szakállas férfivé öregszik. Hála az atomsivatagnak.

Amire odaérnek Mega City 1-be, annak helyén már Necropolis áll. A bírók a Nővérek hatására átállnak a Halál bíró oldalára, viszont a kadétokkal nem is foglalkoznak. Ennek hála néhány kadét megmenti Anderson bírót, miközben Dredd is bejut a városba. Anderson figyelmezteti Dreddet, hogy a Halál és nővérei hatalma Agee bírón áll vagy bukik, így meg kell szegényt ölni, amivel száműzhetik a nővéreket ebből a dimenzióból.

Hajtóvadászat indul, ami során Dredd felrobbantja Agee bíró börtönét. Ez gyorsan ment. Halál bíró ereje meggyengül, így Andersonnal karöltve börtönbe zárják a gonosz bírókat, vagy azok lelkét. Kiből mennyi maradt. Dredd a végén megöli Krakent, mert unta a pofáját (meg azért, mert Kraken meg sem próbált ellenállni a szörnyek pszichikai manipulálásának).

Ismételten egy nagyon jó képregényt olvashattam el, magamnak hála. :D A képregény rajzai, festményei fantasztikusak. A Necropolis világa lebilincselő, Halál bíró és szolgái morbidak, de rendkívül viccesek. A kedvenc részem az Elátkozott Földesen kívül az volt, amikor a rémbírók a kadét gyerekeket üldözik. Az igazi horror volt. Királyság.

Sziasztok!

A jelenlegi helyzetben több kiadó is elhatározta, hogy ajándékokkal kedveskednek egy-egy hírlevél feliratkozásért cserébe. Ahogy korábban láthattátok a 2000AD Kiadó is több száz oldal digitális képregénnyel ajándékozta meg az olvasóit, de nem maradt el a Marvel, vagy az Image kiadó sem, csak hogy a kedvenceimet említsem.

Erre a listára feliratkozott most - egy feliratkozásért cserébe - a magyar Original Comix csapata is. Így bocsátották rendelkezésére mindenkinek a KOHO képregényüket, pdf formátumban.

Ajándék lónak ne nézd a fogát, ahogy a mondás tartja. Viszont szerintem a mai képregénydömpingben nem mindegy, hogy az olvasók elé mit rakunk, és ez vonatkozik erre a képregényre is. Még ha ingyen van, akkor is. Főleg, hogy számításaim szerint biztosan nem céltalanul történt az ingyen képregény osztogatás. Lehet benne egy folytatás lehetősége, vagy egy nyomtatott formában történő ismételt megjelentetés gondolata. Vagy nem. de egyik biztos.

Az ajánlóban steampunk cuccot ígértek az alkotók, valami ilyesmit is kaptunk. Összességében a képregény kinézetével semmi baj nincs. Szépek a rajzok, a karakterek mindegyike nagyjából felismerhető minden panelen. Nem is ezzel volt nekem problémám. Az alapkoncepció hiányával volt főleg. Vagyis hát egy olyan alapkoncepcióval, amit már ezelőtt 10 évvel is millió-egy sci-fi író már valamilyen formában leírt. És azon felül, hogy sablonos, még be sincs rendesen mutatva a mikéntje a dolognak. Mindjárt megértitek.

A képregényben egy fátyolnak nevezett valami van a földön, vagy valahol körülötte, és ezt sikerült valakinek kinyernie valahonnan. A fátyol energiáját erőművekben finomították (szerintem, bár ez nem derült ki). A fátyolerőművek szépen egy világméretű katasztrófát idéznek elő. Ezután csöppenünk bele az eseményekbe.

A Föld fele lakhatatlanná válik, mert ott fátyol-köd van, ami megváltoztatja az embereket. Igazából, hogy ez miben nyilvánul meg, nem tudjuk. Azon kívül, hogy kék lesz az emberek bőre és baromi erősek lesznek, plusz állítólag agresszívabbak is, meg emberevők, viszont ez nagyrészt a megmaradottakra is ugyanúgy igaz. Háborúskodnak, fátyolfegyvereknek nevezett géppityukkal, szorgalmasan lövik egymást. Ugyanis ez a két faj gyilkolja egymást, mintha nem is lenne más életcél a Földön.

A képregény fele részében túl sokat pofáznak a szereplők, közhelyeket puffogtatnak, meg közmondásokat. Kicsit olyan, mintha ki kellett volna gyorsan tölteni valamivel a buborékot, amit előre odahelyeztek a panelre. A képen egy ilyen maratoni és dögunalmas párbeszéd látszódik a bal oldalon, ami a kép felét minimum kitakarja. A másik kép csak tetszett. És az is zavaró valamelyest, hogy a szereplők mind ugyanolyan harcosok, semmi extra. De mindnek van neve legalább, csak hogy teljen a bubi.

Ha egy világot nem ismersz meg rendesen, akkor nehéz is a lakóiért aggódnod. Ebben a képregényben nincs kiért aggódni, mert olyan felületes a karakterek felépítése. A sablon szerint a kemény normális kinézetű csávók, ők a jók, a kékek meg a gonoszok. Hogy miért? Nem tudni.

És hogy mi is a Koho? :D Hát ez a páncél, amit a fátyol hajt. Hogyan? Őőő. Kérdezzétek az alkotókat a facebookon. Annyit lehet tudni róla, hogy aki használja, a fátyol azt is megmérgezi, mert csak. A képregény végén egy cliffhangernek szánt pár oldal kivételesen szép rajzokkal operál, viszont a karakterek ürességén, semmilyenségén ez nem javít.

Az biztos, hogy ha ezért fizetni kellett volna, akkor nem landol az e-mailemben, de a polcomon 100%-ra mondom, hogy ilyesminek nem csinálok helyet. Szánom ezt figyelmeztetésnek, hogy nem kell minden képregényre időt szánnotok, megpróbálom én. Nyilván lehetnek eltérő vélemények, de nekem ez nagyon nem jött be.

A képregényt írta és rajzolta: Nóthóf Ferenc Attila.

Sziasztok!

Ma a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 61. számában megjelent Old Man Logan történetet fogom nektek bemutatni. Ahogyan az ajánló írja, ez bizony gyerek kezébe nem való. Simán érdemelne egy +18 karikát.

50 év telt el a szuperhősök bukása óta. Ugyanis a Vén Logan világában a szupergonoszok összefognak, és közös erővel minden szuperhőst kinyírnak. Amerika egy kihalt pusztaság. A puszta közepén a Hulk felségterületén él Logan a családjával, megtörten, békében. Egyetlen problémájuk, hogy a Hulkoknak havonta bérleti díjat kell fizetni a földhasználatért. A Hulk banda pedig annyira nem tűri a késedelmes fizetést. Logannek pénzt kell szereznie, és ekkor pont kapóra jön a megvakult Sólyomszem, aki egy drogfutárkodásból szerezne könnyű lóvét. El is indulnak ketten a nagy útra. Természetesen Sólyomszem vezet...

Ez az út pedig vérrel, verítékkel, és keréknyommal van borítva. Már ahol van aszfalt, amin hagyhat a kereked nyomot. Amerika sivatagjai rengeteg veszélyt rejtenek. Az öregjeink pedig keresik a bajt... Először Sólyomszem lányát szabadítják ki a Vezér börtönéből. Igen, a Póklány az, Peter Parker unokája, aki olyan lendülettel veri arcon a Vezért hogy szexi vérspricc közepette lerepül a feje. Logan elmeséli Sólyomszemnek, hogy miért is nem használja már a karmait (ezt meghagyom a kötetnek, olvasd el!)

A sivatagban találkoznak a földalatti mutáns emberevő moloidokkal, akiket egy lakomában nem illik megzavarni. Majd ha ez nem lenne elég, egy T-rexre rákapaszkodott Venom szimbióta elől is menekülni kényszerülnek. A végső úticél sajnos pont a nyugdíjas Vörös Koponya búvóhelye. Ugyanis a narkó helyett szuperkatona-szérumok vannak Sólyomszem táskájában. A Vörös Koponya megöleti Sólyomszemet, majd Logan a Vörös Koponya fejét csapja le a Kapi pajzsával, és elrepül Vasember páncéljával.

Elkésik viszont a pénzzel. a Hulkok már lecsaptak a szeretteire. Hát eddig tartott, hogy Rozsomák nem használja a karmait.

"-Még mindig kivagyok, hogy Banner papi nem hagyta, hogy megegyük a kölyköket. Olyan fincsinek tűntek.
-Nem volt uzsi-idő Rufus, Papi csak azért küldött minket, hogy üzenjünk a vén bolond Logannek.
- Á, elég lett volna a felesége hullája is. A vörösöknek bacon íze van, Woody. Az lett volna a legkevesebb, ha legalább egyet megehetünk.
- Befognád, és lemosnád inkább magadról azt a rohadt vért?"

(részlet a képregényből, magyar változat: Goobo Team)

Na szóval a felb...ott Logan rajtaüt a Hulk bandán és szép kellemes képeken egyenként kibelezi őket, már akit nem nyakaz le, vagy nem szúrja át a fejét, vagy nem robbantja fel. Szóval megtizedeli a Hulkokat, és végül régi kollégájával, a megőrült Bruce Bannerrel találkozik, aki elfogyasztja Rozsomákot. Hulk viszont akkora barom, hogy elfeledkezik eledele regeneráló képességéről... Logan kivágja magát Hulkból, a zöld mocsok zsigerei beterítik a barlangját.

Hát ennyi lett volna a Vén Logan képregénybemutató. Rendkívül hangulatos hentelés ez Mark Millartól. A képi világa naturalosztikus, szóval a gyermekek személyiségének fejlődésére hátrányos hatással lehet. :D Az enyémre is az volt, de én már felnőtt vagyok, és azt olvasok, amit akarok.

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma a Hellboy 7. és 8. kötetét hoztam el nektek. Spoileresen. A képregényeket Mike Mignola írta és ő maga, valamint Duncan Fegredo rajzolta. Itthon kiadta a Vad Virágok Könyvműhely, 2019-ben.

 Végre rávettem magam, hogy elolvassam az utolsó két Hellboy kötetet. Igazából mindkettőből külön-külön szerettem volna egy-egy bemutatót írni, viszont a hetedik olyan lapos volt nekem, az életkedvem is elment. Számomra köze nem volt az eddig megszokottakhoz. A helyzet az, hogy ismét Angliába került a Pokolfajzat, ahol egy csomó hullával beszélget... Na persze nem csak ennyi. Emlékeztek biztosan a Vérkirálynő történetére, ami ebben a kötetben kapott lezárást.

Szóval Hellboy a hatodik kötetben megszerezte az Excaliburt, így jogot formálhat a trónra. Formálhatna, mert baromira esze ágában sincs semmihez, ami az uralkodással kapcsolatos. Tiszta Havas Jon... Vagy a Havas tiszta Hellboy. Nem akarom. Hát én sem.

A kötet elején felfordul a világ, mindenütt halottak támadnak fel, hogy urukat szolgálják majd a végső ütközetben, amiben Hellboy legyőzheti a Vérkirálynő változatos szörnyekből álló hadseregét. A végső ütközetben viszont Hellboy nem győzhet, ha nem hívja harcba a pokol seregeit, ezzel elhozva a világra a véget. Na mit nem akar ő? Hát pont ezt nem akarja.

A lényeg, ami a lényeg, Hellboy a Vasorrú bába segítségével - amiért hősünk odaadja Baba Jagának a fél szemét, amit már régóta áhítottt - a Vérkirálnyő serege mögé kerülve megküzd Nimuéval, aki a boszorkányok átka miatt sárkánnyá változik. Közben egy totál szerencsétlen csávót koronáznak Anglia királyává, hogy a hullahadsereggel feláldozza magát. Hellboy legyőzi Nimuét, viszont a nő lelke kitépi Hellboy szívét, ezzel magával rántva őt a pokolba. Közben Anglia megsemmisül, vagy legalábbis erősen leamortizálódik a Ragnarökben. :D

Innentől kezdve az utolsó kötetben egy túlbonyolított, túlhúzott, eltúlzottan filozófikus és számomra már majdnem unalmas történet kezdődik a pokolban. Mert ugye Hellboy nem akar a Pokol Ura lenni. Érkezésének hírére a Pokolban eluralkodik a káosz. Az urak és hercegek fejvesztve menekültek, a rabszolgák pedig felszabadítják magukat. Csak Belzebub tornyai állnak még, ahol rabigába hajtanak minden oltalomra vágyó démont.

Miután Hellboy akarva akaratlanul kivégzi a Pokol Urait (egyben a családfája jó 90%-át) egy hosszú és nem csak neki, de az olvasónak is fárasztó útra indul.

"-Asszonyom? A barátomnak gondja akadt. Úgy tűnik, eladta a lelkét az Ön unokájának egy varázsostorért cserébe, és ha nem találja ki, mi lesz a vacsora, akkor cseszheti. Egy beszélő kígyó mondta neki, hogy Ön talán segíthet."
(részlet a képregényből, ford. Szabó András és Varga G. Dániel)

Szóval a Poklon keresztül vezető út egy rendkívül akciódús történetet rejt. Vannak itt elkárhozott lelkek dögivel. A halastóban bűnbocsánatért esdeklő halacskák úszkálnak, akikből a Pokol serege fog egyszer felépülni. Van azért itt olyan is, aki jól érzi magát, például a képen látható prágai vámpír. Megismerkedhetünk a dokival, aki Hellboy segítségével egy döglött macska testébe zár egy kivételes erejű démont. Cserébe segít Pirosnak a lelkét marcangoló élősködők kiírtásában.

A fináléban egy elmesélésből megtudhatjuk, hogy Anung Un Rama csak elérkezett a Pokolba, mögötte a rabszolgák serege, és hatalmas démonná nőve kivégezte Belzebubot, az utolsó Urat a Pokolban. Az utolsó képkockákon Hellboy a kihalt Pokol utcáin végül hazatalál. Vége.

A kötet végén olvashatunk két minisztorit, amikből az egyik komoly értelmet ad az utolsó pár oldalnak.

Így lett vége tehát. Összességében megint két jó képregényt olvastam, csak a vége olyan monumentális lett, hogy teljesen elvesztettem a fonalat. Ami szerintem az író hibája. Nem az olvasó feladata, hogy megjegyezze a rengeteg lényegtelen mellékszereplőt, akik itt a végén még beböfögnek valami frappánsat.

Megszerettem Hellboyt, és a lezárás ürességet hagyott bennem. Ez így egy kerek egész lett, és szerintem a sok mellébeszélés ellenére is jó élmény volt. Főleg, hogy végre kiírtam magamból.

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 60-as számában megjelent Triumvirátus című történetet hoztam el nektek. A kötet az Avengers Prime #1-#5 számait tartalmazza (Bendis-Davis). Csapjátok is össze a mancsotokat, kezdjünk bele egy hatalmas kalandba.

„-Őszintén sajnálom, hogy megzavarom Önöket. Meg tudná nekem mondani valaki, hogy hol vagyok?

- … 

- Thor Nagyúr a barátom. Segítségre van szükségem. Meg tudja nekem mondani valaki, hogy hol vagyok?

- Thor Nagyúr barátja vagy? Odin fiáé?

- Á, értik a nyelvet, Remek. Történt egy kis baleset…

- EGYÜK MEG!”

(részlet a képregényből, Kapi és egy Elf harcos párbeszéde, egy ismeretlen világ ismeretlen szegletén)

Na, szóval hol is kezdjem. Kapi és Vasember kapcsolata egy ideje nem zökkenőmentes. Biztosan emlékeztek a Polgárháború eseményeire. Hát azóta sem valami nagy haverok. A képregény közvetlen előzménye az Ostrom, avagy a Földre szállt Asgard lerombolása, aminek súlyos következményei vannak. Történt ugyanis, hogy Norman Osborn felhasználja a skizofrén Őrszemet, hogy lerombolja Asgardot, viszonzásképpen Thor villámhárítót csinál az Őrszemből, azaz halálra sújtja. Mellesleg az Őrszem egy csomó alkalommal mentette meg a seggüket hőseinknek, de a betegségéből fakadó veszély miatt jobb volt megszabadulni tőle.

Na de az Ostrom után Asgard a Földön maradt összeroskadva, kapui nyitva bárki számára. Így esik, hogy Thor, Vasember és Kapi az összetört és vigyázó nélkül maradt Bifrösttel véletlenül egy másik világba kerülnek.

Amíg Vasembert Fafnir, a Walt Simonson-féle Thorból megismert sárkány és az ogréi tüzes vassal kínozzák, Kapi egy elf csajjal hetyeg, Thor pedig régi ellenségével, a Varázslónővel akad össze. Vagyis vele is, meg úgy mellesleg a halál istennőjével, Helával és a jóképű viking zombi hordájával is.

Vasember lyukat beszélve az ogrék hasába meztelenül ellovagol a naplementébe, hátában a feldühödött sárkánnyal. Persze nem kell aggódni, megmentik a meztelen popóját, Kapi ugyanis lovagi páncélban ledöfi a már amúgy is réges-régen halott sárkányt. Mert ugye nektek is gyanús, hogy a régi Thor történetben már agyonvert sárkány nem támadt fel hirtelen.

A zavarnak egy oka van, Asgard bukásával összekeveredtek a királyságok, így Jotunheimben egyesült az élők és a holtak világa. Itt kerül sor egy hatalmas ütközetre, melyben a Triumvirátus egyesül, és mellesleg a sárkány és a hadserege is melléjük áll, hogy a Hajnal Kardjával (eredeti nevén Sword of Twilight, vagy esetleg Sword of Doom) felszerelkezett Helával megküzdjenek.

A történet nekem kifejezetten tetszett. Bendis a kedvenc íróim közé tartozik. Ez a kötet sem szűkölködik az írótól megszokott lüke humorban, emellett nagyon epikus jelenetekkel is tarkított. Viszonylag rövid olvasmány a terjedelméhez képest, viszont a rajzok szemet gyönyörködtetők. Szép két oldalas panelekkel találkozhatunk, amikről nem az jut az ember eszébe, hogy ez egy „alibi-kétoldal” lenne. Ahol ilyen van, ott érdemes elidőzni a rajz részletein.

Mindenképpen ajánlom. Viszont előtte mindenképpen pár Bosszú Angyalai kötetet el kell olvasni, főleg az Ostromot, de ha már itt tartunk, előtte ne hagyd ki az Őrszemet, meg a…

Sziasztok!

Sziasztok!

Ma egy pokolból szökött magányos harcos történetét mutatom be nektek a Marvel univerzumból. Ő a Szellemlovas. Kezdjük egy kis idézettel.

- A Pokolban van?

- Igen.

- És mit csinál ott?

- Amit mindenki más: Szenved. Teljesíti az alku rá eső részét. Eladta a lelkét, és most vezekel a bűneiért. Minden éjjel próbálja lerázni a falkát, hogy elérje a kaput… és minden éjjel veszít.

- Akkor én hogy…?

- Nem tudom. De valamit ki kell találnod, Malakiás! Ha te magad nem akarod ott végezni… Ki kell hoznod a Szellemlovast a pokolból!

(Angyali párbeszéd, Szellemlovas: a Kárhozat útja képregényből, Ennis-Crain, magyar változat: Goobo csapat, NMK 59., Hachette 2020.)

Szóval igen. Emberünk a Pokolban tölti szabad idejét a kötet elején. Minden nap végén széttépi a démonok serege. Ez az ő büntetése. Viszont valami nagy terv készül, aminek ő is a részévé válik.

Magányos harcos a Szellemlovas. Egy angyal, Malakiás kiszabadítja a Pokolból, de vajon miért? Azért, hogy elkapja a valaha volt egyik legnagyobb Földre szállt démont, Kazannt, aki elő akarja idézni az utolsó ütközetet. Kazann egy gonosz multimilliárdos segítségével hozná el a Földre az Armageddont, aki lyukat fúrna a pokolba. Hát sok szerencsét.

Szellemlovasunknak egyedül kell elkapnia a démont, viszont nincs könnyű dolga. Ugyanis a Menny és a Pokol rászabadítja az emberiségre egy-egy fejvadászát, a dagadt mindenevő démoncsávót és az emancipált arkangyalt. Igazából egyikkel sem járunk jobban, mert a démon motorosokat változtat gennyes mozgó szarkupac szolgákká, míg az angyal – lebukását elkerülendő – gyerekekkel szúratja ki a saját szemüket, majd megkínálja a Szellemlovast egy tömött iskolabusszal. Igazi recept egy jó esti meséhez.

Mondjuk, ha hányni akarunk, csak rá kell nézni erre a Kazann nevű gerincvelős trutymózacskóra. Segítsetek már légyszi, ennek melyik testrésze hol van? A megfejtéseket kommentben várom.

Szóval lelőve a poént Kazann egy bukott angyal, aki a Szellemlovas megbízójának testvére, így sajnos a végén Malakiás lebukik. Szárnyát szegik, majd levetik a Pokolba a Szellemlovassal együtt, aki rájön, hogy megint csak egy báb volt a hatalmasok kezében, ugyanis a Menny és a Pokol ügynöke is csak előléptetést szeretnének. Lovasunk visszakerül méltó helyére, viszont mégsem marad egyedül. A történet végén a Szellemlovas az angyal megtépázott testét köti a motorja mögé, így újra és újra szelhetik a végtelen utakat a Pokol legmélyebb bugyraiban, ordításuk egyes éjszakákon még a Földre is elhallatszik.

Ha olvastátok a blogomat korábban, biztosan emlékeztek a Venom Vs. Carnage képregény (Clayton Crain rajzolta) és az Ennis-féle Megtorló képregény (Üdv Újra itthon Frank 1-2.) bemutatójára. Megmondom őszintén, most kellemesen csalódtam mind Crainben, mind Ennisben. Ennis egy nagyon jó sztorit rakott le az asztalra. Crain démonai – kis kivételekkel – nagyon jól sikerültek, viszont emberi arcot soha nem fog tudni jól rajzolni. Mindenki egy Jim Carrey hasonmás, karikatúrában. Viszont a képeken láthattok egész döbbenetes paneleket. Az a helyzet, hogy a történet annyira jól sikerült, és a rajzok is csak néhol középszerűek, hogy az Ennis-Crain együttműködés nálam 8 pacalfejdémont ér a 10-ből.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a leszakadó testrészek látványát és a kerékcsikorgatást.

Sziasztok!