Peter Porker képregényei

Dredd bíró - Necropolis

2020. május 28. - Peter Porker

Sziasztok!

Ma ismét egy Dredd bíró képregényt hoztam el nektek. A címben szereplő Necropolist, ami a 2000AD Magazine 672-699 progjaiban jelent meg, és a két "Dredd-isten", az író John Wagner és a rajzokért felelős Carlos Ezquerra közös alkotása.

„-Hallottam erről, de el se tudtam képzelni.
- Tudod az Átkozott Föld hirtelen egy meleg és simogató helynek tűnik. Mit szólnál hozzá, ha Texas Város felé vennénk az irányt, lássuk, valamivel cselekvésre ösztökélhetjük-e őket. Fel kell fogniuk, a következők ők lesznek.
- Kimaradtak a Sov háborúból, ebből is ki akarnak majd maradni. Nem. Be kell mennünk. Nem tudom, mit tehetünk, egyáltalán vannak-e még élő polgárok, akiket megmenthetnénk, de egy kis hang azt súgja a fejemben… mennünk kell. Nem adhatjuk fel! Le tudjuk győzni ezeket a szörnyetegeket!
- Igen? Nekem meg azt súgja valami, hogy szét fogják rúgni a seggünket.”

[Dredd és Mcgruder (korábbi főbíró) beszélgetése a Nekropolisz (korábban Mega City 1.) kapujában, ford.: jómagam]

Mik is a Necropolis közvetlen előzményei? Dredd már nem az a kitartó bíró, akire építették az egész rendszert. A képregény elején egy bevezető elárulja nekünk, Dredd csalódott a rendszerben, és elindult a hosszú útra az Átkozott Földön. Helyét átvette egy klón, Kraken, akinek minimum kérdéses a rátermettsége. Kraken úgy kerül a képbe, hogy korábban egy a rendszer megbuktatására megesküdött „testvériség” (Judda) klónoztatta ki, viszont most már ő Dredd. Vagy mégsem?

A Necropolis története itt indul. Megismerhetünk egy házaspárt, Xenat és férjét, akikhez bekopogtat a megtestesült halál. Halál bíró és társai egy lakótömbben mészárlást rendeznek, aminek hamar véget vetnek a helyszínre érkező bírók, ezért menniük kell. Viszont Xenát megérinti Halál, így egy kis változás megy végbe a nőben. Szerelmes lesz a Halál bíróba, és bármit megtenne, hogy visszahozza őt Mega City 1-be.

Halál bíró és társai egy másik dimenzió szülöttei. Egy olyan dimenzióé, ahol maga az élet a legfőbb bűn. És amikor megtalálták az utat ebbe a dimenzióba, kedvet kaptak az itteni élet teljes megsemmisítésére.

Xena tehát először is feláldozza férjét egy oltáron, ezzel átengedi Halál nővéreit, a bányarém-nővéreket, akik megbabonázzák Krakent, hogy egy pszi-divíziós bírót elraboljon nekik. Ugyanis Agee bíró tudata sokkal erősebb, mint Xena-é, így a két világ között megépül a híd, amin a gonosz, de legalább bűnronda bírók átjöhetnek bulit csapni. Le is győzik a bírók hadseregét egy pszi támadással, ami miatt mindenhol szörnyeket látnak a katonák, így lényegében egymást lövik cafatokra.

Eközben Old Man Dredd az Átkozott Földön éldegél. Az a bizonyos kis hang nem véletlenül kér tőle segítséget. Ugyanis Anderson bíró megsebesül a harcokban, kómába esik, de mentális képességeinek hála jelet küld a rég elveszett bírónak. Útja során találkozik Mcgruder volt főbíróval, aki nő létére egy szakállas férfivé öregszik. Hála az atomsivatagnak.

Amire odaérnek Mega City 1-be, annak helyén már Necropolis áll. A bírók a Nővérek hatására átállnak a Halál bíró oldalára, viszont a kadétokkal nem is foglalkoznak. Ennek hála néhány kadét megmenti Anderson bírót, miközben Dredd is bejut a városba. Anderson figyelmezteti Dreddet, hogy a Halál és nővérei hatalma Agee bírón áll vagy bukik, így meg kell szegényt ölni, amivel száműzhetik a nővéreket ebből a dimenzióból.

Hajtóvadászat indul, ami során Dredd felrobbantja Agee bíró börtönét. Ez gyorsan ment. Halál bíró ereje meggyengül, így Andersonnal karöltve börtönbe zárják a gonosz bírókat, vagy azok lelkét. Kiből mennyi maradt. Dredd a végén megöli Krakent, mert unta a pofáját (meg azért, mert Kraken meg sem próbált ellenállni a szörnyek pszichikai manipulálásának).

Ismételten egy nagyon jó képregényt olvashattam el, magamnak hála. :D A képregény rajzai, festményei fantasztikusak. A Necropolis világa lebilincselő, Halál bíró és szolgái morbidak, de rendkívül viccesek. A kedvenc részem az Elátkozott Földesen kívül az volt, amikor a rémbírók a kadét gyerekeket üldözik. Az igazi horror volt. Királyság.

Koho - A bukottak háborúja képregénykritika

Sziasztok!

A jelenlegi helyzetben több kiadó is elhatározta, hogy ajándékokkal kedveskednek egy-egy hírlevél feliratkozásért cserébe. Ahogy korábban láthattátok a 2000AD Kiadó is több száz oldal digitális képregénnyel ajándékozta meg az olvasóit, de nem maradt el a Marvel, vagy az Image kiadó sem, csak hogy a kedvenceimet említsem.

Erre a listára feliratkozott most - egy feliratkozásért cserébe - a magyar Original Comix csapata is. Így bocsátották rendelkezésére mindenkinek a KOHO képregényüket, pdf formátumban.

Ajándék lónak ne nézd a fogát, ahogy a mondás tartja. Viszont szerintem a mai képregénydömpingben nem mindegy, hogy az olvasók elé mit rakunk, és ez vonatkozik erre a képregényre is. Még ha ingyen van, akkor is. Főleg, hogy számításaim szerint biztosan nem céltalanul történt az ingyen képregény osztogatás. Lehet benne egy folytatás lehetősége, vagy egy nyomtatott formában történő ismételt megjelentetés gondolata. Vagy nem. de egyik biztos.

Az ajánlóban steampunk cuccot ígértek az alkotók, valami ilyesmit is kaptunk. Összességében a képregény kinézetével semmi baj nincs. Szépek a rajzok, a karakterek mindegyike nagyjából felismerhető minden panelen. Nem is ezzel volt nekem problémám. Az alapkoncepció hiányával volt főleg. Vagyis hát egy olyan alapkoncepcióval, amit már ezelőtt 10 évvel is millió-egy sci-fi író már valamilyen formában leírt. És azon felül, hogy sablonos, még be sincs rendesen mutatva a mikéntje a dolognak. Mindjárt megértitek.

A képregényben egy fátyolnak nevezett valami van a földön, vagy valahol körülötte, és ezt sikerült valakinek kinyernie valahonnan. A fátyol energiáját erőművekben finomították (szerintem, bár ez nem derült ki). A fátyolerőművek szépen egy világméretű katasztrófát idéznek elő. Ezután csöppenünk bele az eseményekbe.

A Föld fele lakhatatlanná válik, mert ott fátyol-köd van, ami megváltoztatja az embereket. Igazából, hogy ez miben nyilvánul meg, nem tudjuk. Azon kívül, hogy kék lesz az emberek bőre és baromi erősek lesznek, plusz állítólag agresszívabbak is, meg emberevők, viszont ez nagyrészt a megmaradottakra is ugyanúgy igaz. Háborúskodnak, fátyolfegyvereknek nevezett géppityukkal, szorgalmasan lövik egymást. Ugyanis ez a két faj gyilkolja egymást, mintha nem is lenne más életcél a Földön.

A képregény fele részében túl sokat pofáznak a szereplők, közhelyeket puffogtatnak, meg közmondásokat. Kicsit olyan, mintha ki kellett volna gyorsan tölteni valamivel a buborékot, amit előre odahelyeztek a panelre. A képen egy ilyen maratoni és dögunalmas párbeszéd látszódik a bal oldalon, ami a kép felét minimum kitakarja. A másik kép csak tetszett. És az is zavaró valamelyest, hogy a szereplők mind ugyanolyan harcosok, semmi extra. De mindnek van neve legalább, csak hogy teljen a bubi.

Ha egy világot nem ismersz meg rendesen, akkor nehéz is a lakóiért aggódnod. Ebben a képregényben nincs kiért aggódni, mert olyan felületes a karakterek felépítése. A sablon szerint a kemény normális kinézetű csávók, ők a jók, a kékek meg a gonoszok. Hogy miért? Nem tudni.

És hogy mi is a Koho? :D Hát ez a páncél, amit a fátyol hajt. Hogyan? Őőő. Kérdezzétek az alkotókat a facebookon. Annyit lehet tudni róla, hogy aki használja, a fátyol azt is megmérgezi, mert csak. A képregény végén egy cliffhangernek szánt pár oldal kivételesen szép rajzokkal operál, viszont a karakterek ürességén, semmilyenségén ez nem javít.

Az biztos, hogy ha ezért fizetni kellett volna, akkor nem landol az e-mailemben, de a polcomon 100%-ra mondom, hogy ilyesminek nem csinálok helyet. Szánom ezt figyelmeztetésnek, hogy nem kell minden képregényre időt szánnotok, megpróbálom én. Nyilván lehetnek eltérő vélemények, de nekem ez nagyon nem jött be.

A képregényt írta és rajzolta: Nóthóf Ferenc Attila.

Vén Logan (NMK 61.) képregénybemutató

Sziasztok!

Ma a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 61. számában megjelent Old Man Logan történetet fogom nektek bemutatni. Ahogyan az ajánló írja, ez bizony gyerek kezébe nem való. Simán érdemelne egy +18 karikát.

50 év telt el a szuperhősök bukása óta. Ugyanis a Vén Logan világában a szupergonoszok összefognak, és közös erővel minden szuperhőst kinyírnak. Amerika egy kihalt pusztaság. A puszta közepén a Hulk felségterületén él Logan a családjával, megtörten, békében. Egyetlen problémájuk, hogy a Hulkoknak havonta bérleti díjat kell fizetni a földhasználatért. A Hulk banda pedig annyira nem tűri a késedelmes fizetést. Logannek pénzt kell szereznie, és ekkor pont kapóra jön a megvakult Sólyomszem, aki egy drogfutárkodásból szerezne könnyű lóvét. El is indulnak ketten a nagy útra. Természetesen Sólyomszem vezet...

Ez az út pedig vérrel, verítékkel, és keréknyommal van borítva. Már ahol van aszfalt, amin hagyhat a kereked nyomot. Amerika sivatagjai rengeteg veszélyt rejtenek. Az öregjeink pedig keresik a bajt... Először Sólyomszem lányát szabadítják ki a Vezér börtönéből. Igen, a Póklány az, Peter Parker unokája, aki olyan lendülettel veri arcon a Vezért hogy szexi vérspricc közepette lerepül a feje. Logan elmeséli Sólyomszemnek, hogy miért is nem használja már a karmait (ezt meghagyom a kötetnek, olvasd el!)

A sivatagban találkoznak a földalatti mutáns emberevő moloidokkal, akiket egy lakomában nem illik megzavarni. Majd ha ez nem lenne elég, egy T-rexre rákapaszkodott Venom szimbióta elől is menekülni kényszerülnek. A végső úticél sajnos pont a nyugdíjas Vörös Koponya búvóhelye. Ugyanis a narkó helyett szuperkatona-szérumok vannak Sólyomszem táskájában. A Vörös Koponya megöleti Sólyomszemet, majd Logan a Vörös Koponya fejét csapja le a Kapi pajzsával, és elrepül Vasember páncéljával.

Elkésik viszont a pénzzel. a Hulkok már lecsaptak a szeretteire. Hát eddig tartott, hogy Rozsomák nem használja a karmait.

"-Még mindig kivagyok, hogy Banner papi nem hagyta, hogy megegyük a kölyköket. Olyan fincsinek tűntek.
-Nem volt uzsi-idő Rufus, Papi csak azért küldött minket, hogy üzenjünk a vén bolond Logannek.
- Á, elég lett volna a felesége hullája is. A vörösöknek bacon íze van, Woody. Az lett volna a legkevesebb, ha legalább egyet megehetünk.
- Befognád, és lemosnád inkább magadról azt a rohadt vért?"

(részlet a képregényből, magyar változat: Goobo Team)

Na szóval a felb...ott Logan rajtaüt a Hulk bandán és szép kellemes képeken egyenként kibelezi őket, már akit nem nyakaz le, vagy nem szúrja át a fejét, vagy nem robbantja fel. Szóval megtizedeli a Hulkokat, és végül régi kollégájával, a megőrült Bruce Bannerrel találkozik, aki elfogyasztja Rozsomákot. Hulk viszont akkora barom, hogy elfeledkezik eledele regeneráló képességéről... Logan kivágja magát Hulkból, a zöld mocsok zsigerei beterítik a barlangját.

Hát ennyi lett volna a Vén Logan képregénybemutató. Rendkívül hangulatos hentelés ez Mark Millartól. A képi világa naturalosztikus, szóval a gyermekek személyiségének fejlődésére hátrányos hatással lehet. :D Az enyémre is az volt, de én már felnőtt vagyok, és azt olvasok, amit akarok.

Sziasztok!

Hellboy Finálé!

Sziasztok!

Ma a Hellboy 7. és 8. kötetét hoztam el nektek. Spoileresen. A képregényeket Mike Mignola írta és ő maga, valamint Duncan Fegredo rajzolta. Itthon kiadta a Vad Virágok Könyvműhely, 2019-ben.

 Végre rávettem magam, hogy elolvassam az utolsó két Hellboy kötetet. Igazából mindkettőből külön-külön szerettem volna egy-egy bemutatót írni, viszont a hetedik olyan lapos volt nekem, az életkedvem is elment. Számomra köze nem volt az eddig megszokottakhoz. A helyzet az, hogy ismét Angliába került a Pokolfajzat, ahol egy csomó hullával beszélget... Na persze nem csak ennyi. Emlékeztek biztosan a Vérkirálynő történetére, ami ebben a kötetben kapott lezárást.

Szóval Hellboy a hatodik kötetben megszerezte az Excaliburt, így jogot formálhat a trónra. Formálhatna, mert baromira esze ágában sincs semmihez, ami az uralkodással kapcsolatos. Tiszta Havas Jon... Vagy a Havas tiszta Hellboy. Nem akarom. Hát én sem.

A kötet elején felfordul a világ, mindenütt halottak támadnak fel, hogy urukat szolgálják majd a végső ütközetben, amiben Hellboy legyőzheti a Vérkirálynő változatos szörnyekből álló hadseregét. A végső ütközetben viszont Hellboy nem győzhet, ha nem hívja harcba a pokol seregeit, ezzel elhozva a világra a véget. Na mit nem akar ő? Hát pont ezt nem akarja.

A lényeg, ami a lényeg, Hellboy a Vasorrú bába segítségével - amiért hősünk odaadja Baba Jagának a fél szemét, amit már régóta áhítottt - a Vérkirálnyő serege mögé kerülve megküzd Nimuéval, aki a boszorkányok átka miatt sárkánnyá változik. Közben egy totál szerencsétlen csávót koronáznak Anglia királyává, hogy a hullahadsereggel feláldozza magát. Hellboy legyőzi Nimuét, viszont a nő lelke kitépi Hellboy szívét, ezzel magával rántva őt a pokolba. Közben Anglia megsemmisül, vagy legalábbis erősen leamortizálódik a Ragnarökben. :D

Innentől kezdve az utolsó kötetben egy túlbonyolított, túlhúzott, eltúlzottan filozófikus és számomra már majdnem unalmas történet kezdődik a pokolban. Mert ugye Hellboy nem akar a Pokol Ura lenni. Érkezésének hírére a Pokolban eluralkodik a káosz. Az urak és hercegek fejvesztve menekültek, a rabszolgák pedig felszabadítják magukat. Csak Belzebub tornyai állnak még, ahol rabigába hajtanak minden oltalomra vágyó démont.

Miután Hellboy akarva akaratlanul kivégzi a Pokol Urait (egyben a családfája jó 90%-át) egy hosszú és nem csak neki, de az olvasónak is fárasztó útra indul.

"-Asszonyom? A barátomnak gondja akadt. Úgy tűnik, eladta a lelkét az Ön unokájának egy varázsostorért cserébe, és ha nem találja ki, mi lesz a vacsora, akkor cseszheti. Egy beszélő kígyó mondta neki, hogy Ön talán segíthet."
(részlet a képregényből, ford. Szabó András és Varga G. Dániel)

Szóval a Poklon keresztül vezető út egy rendkívül akciódús történetet rejt. Vannak itt elkárhozott lelkek dögivel. A halastóban bűnbocsánatért esdeklő halacskák úszkálnak, akikből a Pokol serege fog egyszer felépülni. Van azért itt olyan is, aki jól érzi magát, például a képen látható prágai vámpír. Megismerkedhetünk a dokival, aki Hellboy segítségével egy döglött macska testébe zár egy kivételes erejű démont. Cserébe segít Pirosnak a lelkét marcangoló élősködők kiírtásában.

A fináléban egy elmesélésből megtudhatjuk, hogy Anung Un Rama csak elérkezett a Pokolba, mögötte a rabszolgák serege, és hatalmas démonná nőve kivégezte Belzebubot, az utolsó Urat a Pokolban. Az utolsó képkockákon Hellboy a kihalt Pokol utcáin végül hazatalál. Vége.

A kötet végén olvashatunk két minisztorit, amikből az egyik komoly értelmet ad az utolsó pár oldalnak.

Így lett vége tehát. Összességében megint két jó képregényt olvastam, csak a vége olyan monumentális lett, hogy teljesen elvesztettem a fonalat. Ami szerintem az író hibája. Nem az olvasó feladata, hogy megjegyezze a rengeteg lényegtelen mellékszereplőt, akik itt a végén még beböfögnek valami frappánsat.

Megszerettem Hellboyt, és a lezárás ürességet hagyott bennem. Ez így egy kerek egész lett, és szerintem a sok mellébeszélés ellenére is jó élmény volt. Főleg, hogy végre kiírtam magamból.

Sziasztok!

Triumvirátus (NMK 60.) képregénybemutató

Sziasztok!

 

Ma a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 60-as számában megjelent Triumvirátus című történetet hoztam el nektek. A kötet az Avengers Prime #1-#5 számait tartalmazza (Bendis-Davis). Csapjátok is össze a mancsotokat, kezdjünk bele egy hatalmas kalandba.

 

„-Őszintén sajnálom, hogy megzavarom Önöket. Meg tudná nekem mondani valaki, hogy hol vagyok?

- … 

- Thor Nagyúr a barátom. Segítségre van szükségem. Meg tudja nekem mondani valaki, hogy hol vagyok?

- Thor Nagyúr barátja vagy? Odin fiáé?

- Á, értik a nyelvet, Remek. Történt egy kis baleset…

- EGYÜK MEG!”

(részlet a képregényből, Kapi és egy Elf harcos párbeszéde, egy ismeretlen világ ismeretlen szegletén)

Na, szóval hol is kezdjem. Kapi és Vasember kapcsolata egy ideje nem zökkenőmentes. Biztosan emlékeztek a Polgárháború eseményeire. Hát azóta sem valami nagy haverok. A képregény közvetlen előzménye az Ostrom, avagy a Földre szállt Asgard lerombolása, aminek súlyos következményei vannak. Történt ugyanis, hogy Norman Osborn felhasználja a skizofrén Őrszemet, hogy lerombolja Asgardot, viszonzásképpen Thor villámhárítót csinál az Őrszemből, azaz halálra sújtja. Mellesleg az Őrszem egy csomó alkalommal mentette meg a seggüket hőseinknek, de a betegségéből fakadó veszély miatt jobb volt megszabadulni tőle.

Na de az Ostrom után Asgard a Földön maradt összeroskadva, kapui nyitva bárki számára. Így esik, hogy Thor, Vasember és Kapi az összetört és vigyázó nélkül maradt Bifrösttel véletlenül egy másik világba kerülnek.

Amíg Vasembert Fafnir, a Walt Simonson-féle Thorból megismert sárkány és az ogréi tüzes vassal kínozzák, Kapi egy elf csajjal hetyeg, Thor pedig régi ellenségével, a Varázslónővel akad össze. Vagyis vele is, meg úgy mellesleg a halál istennőjével, Helával és a jóképű viking zombi hordájával is.

Vasember lyukat beszélve az ogrék hasába meztelenül ellovagol a naplementébe, hátában a feldühödött sárkánnyal. Persze nem kell aggódni, megmentik a meztelen popóját, Kapi ugyanis lovagi páncélban ledöfi a már amúgy is réges-régen halott sárkányt. Mert ugye nektek is gyanús, hogy a régi Thor történetben már agyonvert sárkány nem támadt fel hirtelen.

A zavarnak egy oka van, Asgard bukásával összekeveredtek a királyságok, így Jotunheimben egyesült az élők és a holtak világa. Itt kerül sor egy hatalmas ütközetre, melyben a Triumvirátus egyesül, és mellesleg a sárkány és a hadserege is melléjük áll, hogy a Hajnal Kardjával (eredeti nevén Sword of Twilight, vagy esetleg Sword of Doom) felszerelkezett Helával megküzdjenek.

A történet nekem kifejezetten tetszett. Bendis a kedvenc íróim közé tartozik. Ez a kötet sem szűkölködik az írótól megszokott lüke humorban, emellett nagyon epikus jelenetekkel is tarkított. Viszonylag rövid olvasmány a terjedelméhez képest, viszont a rajzok szemet gyönyörködtetők. Szép két oldalas panelekkel találkozhatunk, amikről nem az jut az ember eszébe, hogy ez egy „alibi-kétoldal” lenne. Ahol ilyen van, ott érdemes elidőzni a rajz részletein.

Mindenképpen ajánlom. Viszont előtte mindenképpen pár Bosszú Angyalai kötetet el kell olvasni, főleg az Ostromot, de ha már itt tartunk, előtte ne hagyd ki az Őrszemet, meg a…

Sziasztok!

 

Szellemlovas - A kárhozat útja

Sziasztok!

Ma egy pokolból szökött magányos harcos történetét mutatom be nektek a Marvel univerzumból. Ő a Szellemlovas. Kezdjük egy kis idézettel.

 

- A Pokolban van?

- Igen.

- És mit csinál ott?

- Amit mindenki más: Szenved. Teljesíti az alku rá eső részét. Eladta a lelkét, és most vezekel a bűneiért. Minden éjjel próbálja lerázni a falkát, hogy elérje a kaput… és minden éjjel veszít.

- Akkor én hogy…?

- Nem tudom. De valamit ki kell találnod, Malakiás! Ha te magad nem akarod ott végezni… Ki kell hoznod a Szellemlovast a pokolból!

(Angyali párbeszéd, Szellemlovas: a Kárhozat útja képregényből, Ennis-Crain, magyar változat: Goobo csapat, NMK 59., Hachette 2020.)

Szóval igen. Emberünk a Pokolban tölti szabad idejét a kötet elején. Minden nap végén széttépi a démonok serege. Ez az ő büntetése. Viszont valami nagy terv készül, aminek ő is a részévé válik.

Magányos harcos a Szellemlovas. Egy angyal, Malakiás kiszabadítja a Pokolból, de vajon miért? Azért, hogy elkapja a valaha volt egyik legnagyobb Földre szállt démont, Kazannt, aki elő akarja idézni az utolsó ütközetet. Kazann egy gonosz multimilliárdos segítségével hozná el a Földre az Armageddont, aki lyukat fúrna a pokolba. Hát sok szerencsét.

Szellemlovasunknak egyedül kell elkapnia a démont, viszont nincs könnyű dolga. Ugyanis a Menny és a Pokol rászabadítja az emberiségre egy-egy fejvadászát, a dagadt mindenevő démoncsávót és az emancipált arkangyalt. Igazából egyikkel sem járunk jobban, mert a démon motorosokat változtat gennyes mozgó szarkupac szolgákká, míg az angyal – lebukását elkerülendő – gyerekekkel szúratja ki a saját szemüket, majd megkínálja a Szellemlovast egy tömött iskolabusszal. Igazi recept egy jó esti meséhez.

Mondjuk, ha hányni akarunk, csak rá kell nézni erre a Kazann nevű gerincvelős trutymózacskóra. Segítsetek már légyszi, ennek melyik testrésze hol van? A megfejtéseket kommentben várom.

Szóval lelőve a poént Kazann egy bukott angyal, aki a Szellemlovas megbízójának testvére, így sajnos a végén Malakiás lebukik. Szárnyát szegik, majd levetik a Pokolba a Szellemlovassal együtt, aki rájön, hogy megint csak egy báb volt a hatalmasok kezében, ugyanis a Menny és a Pokol ügynöke is csak előléptetést szeretnének. Lovasunk visszakerül méltó helyére, viszont mégsem marad egyedül. A történet végén a Szellemlovas az angyal megtépázott testét köti a motorja mögé, így újra és újra szelhetik a végtelen utakat a Pokol legmélyebb bugyraiban, ordításuk egyes éjszakákon még a Földre is elhallatszik.

Ha olvastátok a blogomat korábban, biztosan emlékeztek a Venom Vs. Carnage képregény (Clayton Crain rajzolta) és az Ennis-féle Megtorló képregény (Üdv Újra itthon Frank 1-2.) bemutatójára. Megmondom őszintén, most kellemesen csalódtam mind Crainben, mind Ennisben. Ennis egy nagyon jó sztorit rakott le az asztalra. Crain démonai – kis kivételekkel – nagyon jól sikerültek, viszont emberi arcot soha nem fog tudni jól rajzolni. Mindenki egy Jim Carrey hasonmás, karikatúrában. Viszont a képeken láthattok egész döbbenetes paneleket. Az a helyzet, hogy a történet annyira jól sikerült, és a rajzok is csak néhol középszerűek, hogy az Ennis-Crain együttműködés nálam 8 pacalfejdémont ér a 10-ből.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a leszakadó testrészek látványát és a kerékcsikorgatást.

Sziasztok!

 

Dr. Strange - Eskü képregénybemutató

Sziasztok!

Ma az NMK 56. számát fogom nektek bemutatni, ami a címben jelölt képregényt tartalmazza. Brian K. Vaughan (Saga, Y: Az utolsó férfi) írta és Marcos Martin rajzolta.

A képregény az Éjszakás Nővér rendelőjében nyit. Az Éjszakás Nővér, ha esetleg nem tudnátok egy orvos, aki szuperhősök orvosi ellátását vállalta magára, ami nem kis feladat. Sokszor találkozhattunk vele más képregényekben, viszont kevésben volt főszereplő, ahogyan az Esküben volt. Nos, Wong, Dr. Strange inasa ront be a rendelőbe, vállán a lőtt sebtől lassan elvérző mesterével.

A műtét közben Strange asztrális kivetülése asszisztál a kicsit sem megszeppent Nővér mellett, közben pedig elmeséli élete történetét, hogy hogyan omlott össze orvosi karrierje. Amint észhez tér, kezd rémleni neki, hogy mi is történt vele, ugyanis Dr. Strange védelmén egy átlagos golyó nem hatolhat át... Szóval az Útonálló nevű gonosztevő tört be Strangehez, és Hitler pisztolyával lövi meg a legfőbb mágust, és nem kis dolog miatt teszi ezt, mint Strange másik dimenzióból ellopott életelixírje miatt, ami megmentheti inasát az agydaganattól.

Az elixír, mint kiderül, nem csak Wong megmentésére, hanem minden más betegség eltörlésére is alkalmas lehet, ezért ha kiderül a léte, akkor bizony a gyógyszeriparnak annyi. Ezt fel is ismerik hamar.

Időközben feltűnik Dr. West is, aki Dr. Strange orvosa volt a balesetét követően, és nem tudta feldolgozni, hogy miatta Strange betegei kezelés nélkül maradtak (mert Strange az autóbalesetében olyan súlyosan sérül, hogy többet nem foghat szikét a kezébe, ezért lett vége orvosi karrierjének, és lett belőle mágus).

"- A rendelőmet egy démon gyújtotta fel?
- Rosszabb. Ez itt Marrakant, a pokolőr. Csak metszeteken láttam, de hamuvá égette az összes legfőbb varázslót, akivel az 1500-as évektől kezdve a pokolban dolga volt."
(részlet a képregényből, magyar változat: kilencedik.hu)

Na szóval a csattanó a történetben, hogy félig megőrült Dr. West raboltatta el a elixírt a főmágustól, ugyanis West egy gyógyszeripari cég vezérigazgatója (és ő is idézte meg a pokolfattyat). Ja és mellesleg Ő az ősmágus másik tanítványa, akiről Strange nem tudott. No de ne aggódjatok feleslegesen, a mi doktorunk simán legyőzi Westet, majd a bolond doki leesik egy ház tetejéről, az elixír törékeny üvegcséjével együtt. Viszont egy csepp maradt belőle.

Dr. Strange a hippokratészi esküjére emlékezve megmenti a segédjét Wongot. A világ összes betegén amúgy is lehetetlen lenne segíteni. És a végén még egy kis szerelemre is marad idő az Éjszakás Nővérkével...

Az író remek munkát végzett, és kifejezetten szeretem a munkáit (a Saga az egyik kedvencem). Ez a történet is kellően fordulatos és izgalmas, kis romantikával a végén. A rajzoló agresszív vonalait imádtam, a hátterekre fordított energia is kitűnik a képregényből. A színezők is rendesen dolgoztak, hol sötét hangulatú pasztelles, hol pedig színes szemet gyönyörködtető oldalakkal találkozhatunk. És az esőben játszódó jelenetek nagyon valószerűre sikerültek.

Le a fejfedővel megint. Ez tényleg egy jó cucc.

Dredd bíró - Top Dog képregénybemutató

Sziasztok képregényrajongók!

Ma a Dredd bíró - Top Dog kötetet hoztam el nektek, amin nem kisebb nevű írók dolgoztak együtt, mint John Wagner, Garth Ennis és Alan Grant, míg a rajzokért Colin Macneil és John Burns felelt (és az Egmont adta ki, 1993-ban).

A kötet három történetet tartalmaz. Az első történetben (Stroncium katonák) 2176-ból jön vissza egy Johnny Alpha nevű ügynök és társa, Wulf, aki erős német tájszólással kommunikál. Johnny Alpha nem más, mint Strontium Dog, a 2000AD kiadó másik nagy címének főszereplője, egy mutáns fejvadász. Ők akkor kerülnek Dredd látókörébe, amikor félig elporlasztanak egy ismeretlen férfit, majd elrabolnak egy másik jómadarat, aki a jövőből menekült Dredd idejébe. De Dredd nem hagyhatja, hogy mások kapirgáljanak az ő szemétdombján, ezért üldözőbe veszi a jövőből jött bűnüldözőket, akik, mivel Dredd Mega City 1. igazi alfahímje (Top Dog), menekülésre fogják fejüket, vissza a jövőbe. (a képek az első történetből kerültek kifényképezésre, Colin Macneil rajzai).

A második történetben (Garbage disposal) furcsa korrajzot kapunk Dredd világából. Ugyanis egy showműsorban licitálhat bárki huszadik századi ereklyékre. A 22. században ugyanis ezeknek a régiségeknek majdnem felbecsülhetetlen az értéke. Így teljesen érthető, amikor egy házaspárt megölnek egy lábasért… Dredd rááll az ügyre, és a második lehetséges áldozatot, aki egy 1960-as években gyártott fém kukát visz licitre, sikerül megmentenie és leleplezni a bérgyilkosok megbízóját, így a hulladék tényleg megsemmisítésre került. Utóbbi történetet Garth Ennis jegyzi, a történet abszurditása alapján teljesen felismerhető.

A harmadik, egyben utolsó történet előtt olvashatunk egy felvezetőt arról, milyen események vezettek el idáig. Ez a Deathfist Saga, vagyis Stan Lee története, akit egy Fungok és a Svéd csőcseléke között kirobbant bandaháború során a Fungok felbérelnek a rivális banda teljes likvidálására. Dredd letartóztatja Stan Leet, ezért Stan egyik társa azért jön Mega City 1-be, hogy bosszút álljon Deathfist megaláztatásáért. Egy gyönyörű keleti nő elrabolja és megkínozza Dreddet, aki, mivel egy mazochista állat, nem kér bocsánatot a Stan Leevel és a klánjával szemben tanúsított magatartásáért. Helyette inkább kitekeri a nő nyakát, de azért elismeri, lehet, hogy túl öreg már ahhoz, hogy hetente újabb ninja orgyilkossal kelljen megküzdenie. :D

Ez a képregényalbum sok jó pillanatot tartogatott, állok elébe a következő olvasmánynak. :D Van még pár Dredd ott, ahonnan ez jött.

Dredd bíró - A gyerek bíró képregénybemutató (Judge Child Saga)

Sziasztok!

 

Ma a Judge Child Saga történetét hoztam el nektek. Az eredeti megjelenése a 2000AD Magazine 156-181 Progban, 1980-ban volt, nekem a 2013-ban újranyomott zsebkönyv változata van meg. Kezdjünk is bele!

„Dredd jelentéséből:

Lopez hozzáállása sok aggodalomra ad okot. Ha valaki túl sok figyelmet fordít a külsejére, az mélyebb személyiségbeli hibákról árulkodik. Egy bírónak tisztának, egyenesnek, komolynak kell lennie – és semmi több. Nem szépségversenyen vagyunk.”

 

(részlet a képregényből, írta John Howard, ford.: jómagam)

 

A Judge Child Sagát leginkább azzal a mondattal tudnám jellemezni, hogy nem a végkifejlet a lényeg, hanem az odáig vezető út. Ahogyan az ajánlómban is írtam, Dredd ismét egy nagy útra kel. Úgy néz ki, nekem ezek a képregények jutnak. :D

 

Az egyik pszi-bíró ugyanis Mega City 1. pusztulását jósolja meg, és ezt csak egy gyermek, a serdülőkorú Owen Krysler akadályozhatja meg, aki majd egyszer főbíró lesz, és úgymond uralkodik majd a város felett. Owen Krysler egy muti igazából, aki a pszi-bírókhoz hasonlóan ugyancsak látja előre a jövőt. Soha nem tévedett még. Fel is kelti az emberkereskedők figyelmét. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

 

Dredd elindul az átkozott földre, hogy meglelje a gyerek bírót. Az átkozott földön ő is – szándékosan – rabszolgasorba kerül, hogy a rabszolgakereskedők területére bejusson. A Lawmastere (motorja) később, terveinek és programozásának megfelelően megmenti őt.

 

Az Átkozott Földön keresztül eljut Texas Városba, ahol összeakaszkodik a hírhedt Angyal fiúkkal. Hát ki ne emlékezne rájuk. Igazi vásott kölkök azok. :D Rá is eresztik Dreddre azt a mutáns kerek szutymallékot, ami a képen van. Hát ennek otthon kellett volna maradnia önkéntes karanténban. Általában a mutáns szörnyek, szutymallékok, trotlyik, mutik, egyéb genetikai hulladékok nem túl hosszú életűek, ha Dredd a közelükben van.

 

Dredd amúgy is mindent túlél. Vegyük sorra, miket is olvastam eddig. Az biztos, hogy Dreddet abban a pár könyvben, amin túl vagyok legalább háromszor felrobbantották, egyszer fejbelőtték, egyszer leharapta majdnem a kezét egy mutáns krokodil szörnyeteg, most meg telibe trafálta egy kard. Már megint előre szaladtam, az egy kicsit későbbi prog volt.

 

Szóval Dredd túléli Texasvárost, és hova megy tovább? Na hova? Az Angyal Banda, a gyerek elrablói után, az űrbe, néhány társával, Lopezzel, Hersheyvel például. Ez oszt igen. :D És itt kezdődik az igazi móka.

Miközben az Angyalok nyomát követik, csomó bolygóra tévednek. Út közben likvidálnak egy gyilkos póklábú bánya űrállomást (jó, lehet kicsit sok, de tényleg ilyen volt), ami hamis rádióadásokkal csalogatja magához az arra utazókat. Betévednek a rímben beszélő ősemberekhez (zseniális fejezet), akiket primitív buta lényeknek néznek. Itt felkerül Dredd arca egy barlang falára, mint egy Isten. :D Az is.

 

Tovább utazva megküzdenek egy éhes bolygóval, és találkoznak "halhatatlan" emberekkel, akik haláluk után egy biochipre mentik ki személyiségüket. Nekem a kedvencem mégis az a bolygó volt, ahol 12 agresszív nép él, és agresszivitásukat háborús játékokkal vezetik le. Dreddék itt is abálnak egy kicsit, miközben az őslakosok a hadifoglyokkal etetik a hatalmas varangyos béka istenüket.

 

A Necros bolygón egy nekromantával kerülnek hőseink szembe. Itt egy vudu szertartás közepette a nekro egyik lénye megöli Dreddet (az a bizonyos kardos baleset), de egy varázslat visszahozza az életbe.

Végül a Xanadu nevű bolygón elérik céljukat. Az Angyal fiúk gyors és változatos halált halnak Dredd keze által. Kettőjüket felrobbantja, a harmadikat pedig bedobja egy vulkánba. Angyal Papát viszont nem sikerül likvidálnia, mert Owen öncélúan megöli a legidősebb bandatagot. Dredd csalódik az önbíráskodó gyerekben, ezért sorsára hagyja.

 

Hogy mégis mi lesz az a bizonyos katasztrófa, amit a gyereknek meg kellett volna akadályoznia? Később ki fog derülni. ;) Zárásként viszont álljon itt egy idézet az angyal fiúktól:

 

„- Hé Junior, jólenne, ha nem ölné’ meg többet mán közülök, mer’ nem marad, akit terrorizálhatnánk!

- Ne legyé má ilyen ostoba, Link! Ha már mind halottak lesznek, csak átmenünk a kövi faluba!”

 

Sziasztok!

Egy novella Dredd világából

Sziasztok! Nem írtam még novellát, ez az első alkalom. Olvassátok szeretettel:

Lenézek az alattam elterülő betontengerre, neonvilágra. Ez a város soha nem nyugszik. Több tízmilliónyi embert összezsúfolni egy ilyen helyre. Mégis kinek az ötlete lehetett? De talán még mindig jobb hely, mint a körülöttünk elterülő Elátkozott Föld. Biztosan jobb hely. Mega City 1 jobb hely, mint bármi a Földön, mert mi teszünk róla. A kommlink csippan egyet, ez jó jel.

- Minden bírónak! Fegyveres rablás készül a Fargo és a 8245-ös sarkán. Figyelem, négy fegyveres humán, és talán… igen, kivehető köztük egy körözött muti. Maximális óvatosságot kérek.

- Martinez bíró jelentkezem! Úton vagyok.

A kommlink még egyet csippan.

- Hawks bíró jelentkezem.

Hawks brazzeg. Csökönyös disznó. Rühellem a fejét, egy felkapaszkodott alsóvárosi söpredék. Már annyira kilátástalan a helyzet, hogy ilyeneket is állományba vesznek. Mindegy. Nem ellenkezhetem. Alkalmi társ. Megoldjuk. Végül is, csak öten vannak. Felpattanok a Lawmasteremre. Bárcsak jutott volna a repülő modelljéből, akkor gyorsabban ott lehetnék. A bírónak ennél megbízhatóbb partnere nem is lehet. Mesterséges intelligenciával, beépített fegyverekkel és Özvegycsinálóval felszerelt, a Nagycsarnokkal, a többi motorral és a fejrádióval is összeköttetésben van. A bíró távoli parancsait is képes teljesíteni. A nevéhez hűen, ez kétkerekű mestermű.

A forgalom nincs az én oldalamon. Kerülgethetem a főutcán a luxusmobilokat, taxikat, lepukkant füstölgő romhalmazokat, amit tulajdonosaik még gépkocsinak képesek nevezni. Bekapcsolom a szirénát. Hamarosan megérkezem. Beleszólok a rádióba.

- Hawks merre vagy?

- Két sarokra Martinez, kis dugóba kerültem. Remélem bemelegítetted a csuklódat.

- Ne viccelj Hawks.

A Fargo és a 8245-ös sarkán egy bank áll. Ki gondolta volna. Ezek a brazzfejek azt se tudják, hogy készpénzt már ilyen helyeken nem tartanak? Vajon mivel készültek. Leparkolom a Lawmastert, és fedezékbe vonulok. Próbálom kifürkészni, mennyien is vannak. Kintről négy norminak látszik, és egy mutkó. A mutkónak két arca van. Hogyan jutott ez be a városba? Az egyikkel egy alkalmazottat néz, a másik arca a tarkójáról leskelődik az ajtó felé.  Messziről egy másik motor hangja hallatszik.

Társam leparkol az enyém mellett. Magához veszi a törvényhozóját. Belülről ordibálás hallatszik:

- Gyerünk már szencségit! Itt vannak a bírók! Siessetek már!

A mutkó a fegyverét az egyetlen életben lévő banki alkalmazottra szegezi, aki készségesen ütögeti computere billentyűzetét, valószínűleg épp a megbízónak utal egy tetemes összeget. Társai eközben az élettelen testeket fosztják ki. Szánalmas alakok.

Megnyomok egy gombot a kommon, majd beleszólok. A Lawmaster hangszórójából a hangom hallatszik:

- Fegyvereket eldobni és feltartott kézzel kijönni. Társtettesként elkövetett fegyveres rablás, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés, az együtt 40 év az izokockában.

- Brazzd meg bíró! Nincs vesztenivalónk.

Lövés dörren, lepattan a falról.

-Hawks, készülj, be kell hatolnunk. Füst! – mondom félig társamnak, félig a törvényhozómnak, majd a bank felé célozva meghúzom a ravaszt. A lövedék áttöri az ablakot, majd köhögés hangja hallatszik.

Hawks eközben bénításra állítja a fegyverét. Elindulunk a bejárat felé. Az egyik fegyveres kitör a füstből, Hawks reflex-szerűen bénítja meg. Közben egy másik nekem esik egy pajszerral. Nem fogta fel, hogy eleve esélytelen volt, ököllel vágom állcsúcson, talán nem szenvedett maradandó károsodást.

Benn lövés dörren. A mutkó elvesztette a fonalat. Az utolsó alkalmazott is halott. Ezt elcseszték. Visszavonulót fújunk és beleszólok a kommba.

- Martinez a központnak! Minden túsz halott, ismétlem…

- Nem szükséges! Engedélyt adunk a deviáns elemek likvidálására.

Megnyomok egy másik gombot. Kiadom a parancsot. Össztűz.

Lawmasterem automatikusan irányba áll. A bent lévők nem is sejtik, mi vár rájuk. Lassan leereszkednek a fedelek a motor elejéről és géppisztolyok sortüze szaporítja a város zaját. A rablóknak esélye sincs a túlélésre.

- Martinez a központnak. Két izokockát és két hullaszállítót kérek a helyszínre.